Miért viselkedig úgy némelyik szülő ahogyan? S miért jön ki minden egyes alkalommal mégis a gyerek rosszul ki belőlle?

A szülők általában nincsenek tisztában a saját érzéseikkel,párkapcsolatukkal,házasságukkal sem.(nagyon sokan)Hogyan nevelhetnének akkor helyesen gyereket?Hogyan adhatnának át értékeket annak a gyereknek,ha ők sem tudják mik azok saját magukban?

Sokkal könnyebb a gyereket hibáztatni a botlásaiért,mint saját magukba nézni...a végén még rájönnének,hogy nem jól csinálták,felkészületlenek voltak,önzők voltak stb...

Szerintem az őszinteséggel nevelés a legjobb mód.Meg kell mondani a gyereknek azt is,hogy ne haragudj anya/apa bután viselkedett.Ebből tudja a gyerek,hogy mit nem szabad.Miért hinne a szülőnek amikor csak a szája jár,de cselekedeteiben mást mutat??

Nagyon bonyolult dolgok ezek,lehetne írni róla...

Azért jön ki rosszul a gyerek, mert ez nem egy egyenrangú viszony.

Ha a szülőnek sikerül jól csinálnia, akkor a gyerek jól jár, ha nem akkor rosszul.

A szülő is el tudja rontani az életét, mint minden más ember, és neki is könnyebb mást hibáztatni, és a gyengébbe rúgni. És ha az életét nem is rontja el, a gyereknevelést még mindig el lehet. Én számtalan olyan helyzetben voltam a gyerekeimmel amikor nem tudtam mi a jó. És nem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem.

még bosszankodtam is, hogy mindig jól tanultam, két diplomám van. Miért nem mondta senki, hogy milyen helyzetek elé állíthat az élet, és hogy hogy kell ezt megoldani. És rengeteg helyzetben fogyott el az erőm, és a türelmem. És a gyerekeim ezt megérezték, mert függtek tőlem. Egy lakótárs csak röhögött volna, hogy hülye vagyok. Szóval az szerintem normális, hogy a szülők hülyeségeiért a gyerekek fizetnek.

Abban viszont igazad van, hogy a szülőknek fel kéne ismerni, hogy csak ők változtathatnak, nekik kell magukba nézniük. De erre sokan képtelenek, nem csak a gyereknevelésben, hanem a párkapcsolatban, vagy a munkában. Az ember az ember. Annyit tud, amennyit tud.

Kevés gyerek adná vissza valóban az életét csak azért, mert a szülei rosszul bántak vele.

Bocsi, nem közvetlenül tartozik a témához, de a "rossz szülők ostorozása" kategóriában szerintem lényeges meglátás:

A szülők is emberből vannak, mint mindenki más, aki még nem szülő vagy sosem volt/lesz szülő.

Néha a legtöbbet adják, amit tudnak, és az mégsem elég.

És néha még csak nem is tudják a legtöbbet adni, amit tudnak, mert a saját problémáik emésztik őket.

Szerintem ez is "Az Élethez" tartozik, hogy - jellemzően valamikor kamaszkorban - rádöbbenünk erre, és elfogadjuk, és megfogadjuk, hogy mi aztán nem, és aztán mégis.

Van olyan szülő, aki mellett kicsit nehezített pálya felnőni, de biztos, hogy "emberileg" többet is lehet belőle tanulni.

Én mindig leszedem anyukám fejét, ha azzal jön, hogy hol cs*szte el az én nevelésemet.

Ne jöjjön nekem ezzel a fatalista hozzáállással, hogy ami nem jó az életemben, az azért nem jó, mert ő rontotta el, nem, kikérem magamnak, biztosan szerepe volt benne, főleg ha mondja, de végső soron az _én_ életem, és mostmár majd az én dolgom, hogy megváltoztassam, amit meg szeretnék és amit meg tudok, ő bőven megetette, ami tőle telt...

Szerintem.