Én látom rosszul? Vagy tényleg túl aggódom, ráadásul feleslegesen?

Dédapám 98 éves, 2 éve egyedül él . Az utca végén laknak nagyszüleim, egy utcányira él tőle az idősebb lánya.

A régi dolgokra (gyerekkor, fiatal kor, családja, munkás évei, történetek stb.) Nagyon jól emlékszik. Viszont! Van, hogy égve felejti a tűzhelyet, ha elindulunk valahova többször megnézi bezárta e a kaput, az út felénél többször megkérdezi, hogy az ajtót biztos bezárta, a tv-t kikapcsolta? stb. Ami a legfurább, hogy keveri a gyerekek nevét. Sokszor nem tudja a fiam nevét, pedig 1 éve még biztosan sűrűn emlegette, boldog volt, hogy Őt is meg élhette. Olvastam a demencia tüneteit. Ott akadt meg a szemem, hogy ugye a régi időkre nagyon jól emlékeznek, a hosszú távú memória nem romlik, csak a rövid távú. Vagy ez túlzás? A nagyszüleim szerint eltúlzom, csak szimplán idős a papa. Mamám és a nővére minden nap látogatják, nagynéném hetente, szüleim, is többször egy héten, tesóm is mindig be megy hozzá munka után. Orvos ez ügyben még nem látta. Ugye minden órában nem lehetünk vele, Ő pedig nem akar ("erre a kis időre") hozzánk költözni, elmondása szerint. Fogadni akartunk mellé egy gondozó nőt, de hallani sem akar róla, nem szeretné ha idegenek járkálnának a házában, vagy Őt figyelnék. Idősek otthonába nem szeretnénk "küldeni", nem is menne. Nagyon makacs, mindig az volt.

Veszélyes lehet egyedül hagyni? Főleg éjszaka féltem. Valaki járt hasonló cipőben? Valami tanács amíg orvos nem látja?