Milyen társasjátékot ajánlotok nagy családi összejövetelre?

activity

ez a legjobb. de nem ám a társas, hanem saját feladványok. mi úgy cisnáljuk, hogy 2 csapatra oszlunk, mindenki ír feladványokat és az összehajtott papírra mindig rá kell írni hogy ki írta. természetesen aki írta az sosem találgathat. fergetegesen jó játék! mikor el kell mutatni, hogy kilyukad a guminője vagy lerajzolni azt, hogy csipkés kombiné....egyszerűen megszakadtunk a röhögéstől, olyan jól szórakoztunk. csak fantázia kérdése az egész, de ha sokan vagytok, akkor hamar összejön rengeteg feladvány.

Catan, ezt mi még most is játsszuk (15, 20, 21)

San marco

meg vannak nagyon jó kártyajátékok is: [link]

Kártya: Uno, Solo - bár a kettő szinte ugyanaz

Twister, Tabu, Scrabble

Ezek mind jók szerintem :D

nekünk van egy bluff vagy blöff nevű társasunk (nem emléxem hogy van ráírva), az a lényege, hogy mindenkinek van egy csomó dobókockája meg egy bögreszerűsége, egyszerre dob mindenki letakarva az összessel és aztán licitálni kell arra, hogy mit alkottunk, vagyis vagy nagyobbat mondani az előzőnél, vagy közölni hogy blöff és megnézni hogy tényleg 'volt-e annyi'. Nem hangzik nagy durranásnak, de mindig nagyon jól szórakozunk vele, nem tudom, valahogy pont jó arányban van benne szerepe a szerencsének. Hátránya, hogy max valami 6 játékos lehet aszt hiszem.

Annak idején a földrajztanárom hozott táborozáshoz egy 'állatvásár' nevű játékot; azóta sem találkoztam vele, pedig abbahagyhatatlan volt.

Volt benne egy pakli állatos kártya, mindegyik állatból négy, mindegyik különböző értékű (mondjuk egy kakas 10 és egy ló 600 vagy valami hasonló, szóval nagyságrendi különbségekkel), és ezeket a négyeseket kellett a végére valahogy begyűjteni. Meg volt egy rakat "pénz", amiből x körönként mindenki egyenlően részesült. A soron következő mindig felfordította a legfelső kártyát a pakliban, licitáltatott rá, és az ára az övé lett, a kártya meg azé, aki a legtöbbet ajánlotta. Aztán elfogyott a kártya, és akkor a saját készletből kellett mindig egyet eladásra kínálni.

Egész komoly kalkulálgatás kellett hozzá, hogy az ember megszerezze az épp hiányzó darabot, egyáltalán hogy jól eldöntse, hogy milyen értékű "állatra" akar hajtani, vagy hogy megfúrja a többiek terveit - szóval szerintem jó játék volt önmagában is. Emlékezetessé azonban azt hiszem az tette, hogy a kártyákra az állatokat a tanár feleségének ovis csoportja rajzolta :DDD úgyhogy a licitálásnál olyan komoly fegyvertényekre is fel lehetett hívni a potenciális vevőjelöltek figyelmét, hogy kérem, ennek a különleges macskának öt lába is van, és ebből mind a három piros...