Miért nem szeretik a legtöbben, ha becézik őket? Vagy a gyereküket?

"kérlek, Katának szólítsatok, ne Katinak, mert azt szeretem. Kész, ennyi."

Én meg azt szeretem, ha a teljes nevemen szólítanak, nem a becézett változatán, ami esetemben Éva, nem Évi, Évike, Vica stb. Kész, ennyi. :)

Én gyűlölöm az összes becenevemet, van belőle sajnos bőven. 40 éve még különlegesnek számító, hosszú nevet adtak nekem a szüleim, aminek rengeteg, egymásra sem hasonlító beceneve van.

Akármikor új közösségbe kerültem, mindenhol lett egy új név.

Én azért nem szeretem a becézést, mert olyan, mintha egy másik ember felülbírálna a szüleim döntését. Kvázi átkeresztel. Ha bemutatkozik valaki, nem véletlenül szoktak sok esetben olyan néven, ahogyan szeretnék, hogy szólítsák. Vagy ha ez elmarad, én rákérdezek, hogyan szólíthatom. Múltkor jött egy új kolléga: "Szia, Balogh Antal vagyok, Tóni."

Alapból úgy mutatkozom be, hogy "Kiss Kriszti", lehagyom a nevem végéről a pár betűt, ami nem kell.

Viszont be kell vallanom, nekem van pár becenév, ami nem áll a számra.

Ezek mind felnőttek, és nem rokonaim: amikor valaki Zsolt helyett Zsé, Dénes helyett Duduka, Tamás helyett Maci (mert az oviban egyszer farsangkor az volt), Sanyi helyett Alex, mert az olyan ámérikás - ezek nekem nagyon erőltetettek.

Az én férjemet Istvánnak hívják. Baráti társaságban ismertem meg, mindenki így hívta. Mondjuk, a mai napig így szólítom, közel 30 évi házasság után is.

Viszont, amikor bemutatott a családjának, akkor azzal a ténnyel szembesültem, hogy ők egy fura beceneven szólítják, ami inkább egy papagájhoz illett, mint egy harmincas, felnőtt férfihez. Nem röhögtem, én egy udvarias ember vagyok. Neki viszont kínos volt.

Nézd kérdező, ha téged az tesz boldoggá, hogy Katikának szólítanak, szólj már. Van szád.

Szerintem vannak normális rovididtések mint a Katalinnak a Kati. Teljesen normalis ha a roviditest használjuk. De van a nevek végén mint amikor a gyerekeket hívják a Katika, Katica. Vagy Józsefből lesz Józsi, de ovis korában Józsika volt. Na az szerintem már nem nagyon illik egy felnőtt emberhez. Ha sokkal idősebb valaki csak akkor nem zavar.

A becenevek nekem inkább azok amiket 35 írt, amikor egy baráti társaságban valami ráragad az emberre.

Szerintem ez annyira változó hogy tényleg szólni kell, senki se fogja magától tudni. Én pl nem szeretem ha a teljes nevemen hívnak, pedig szép nevem van. A rövidített verziót szeretem. Bemutatkozaskor a teljes nevemet mondom, de senki se hív úgy szerencsére. Automatikusan mindenki a rövidített használja. Ha zavar szólni kell, udvariasan lehet, még az ismeretség elején.

Te fordítva szeretnéd, úgy egyszerűbb. Nagyon jó amit írtak előttem, hogy mikor bemutatkozol a teljes neveden, tedd utána a rövidített verziót amin akarod hogy hívjanak.

Rengeteg olyan név van ami szép, a becéző formája viszont borzalmas.

Gyermekkoromban én sem szerettem ha becéztek, csak anyukámtól szerettem úgy hallani a nevem. Onnan tudtam hogy bajban vagyok, amikor nem a becenevemen szólított. :D

Most már nem zavar így a harmadik x után ha becéznek. A gyerekeimnek viszont olyan nevet adtunk ami nem nagyon becézhető. Valahogyan bennem maradt hogy régebben én sem szerettem.