Egy évvel ezelőtti, fel nem dolgozott sérelem miatt, 14 évesen indokolt nem elmenn egy családtag temetésére?

Ráhagynám. Bár nincs igaza, és később majd megbánja, de most még ezt az ő korában úgyse látja be.

Ez is a felnőtté válás része. Tanulnunk kell, jogunk van hibázni.

Én teljesen megértem a gyerek döntését, főleg mivel egy kamaszról van szó.

Szomorú, hogy a feleséged (legalábbis ezt érzem) főleg amiatt aggódik, hogy mit fognak szólni.

Én azért javasolnám, hogy hárman üljetek le ezt átbeszélni. Ne az legyen a cél, hogy őt meggyőzzétek, hanem hogy mindenki elmondhassa, mit érez az egésszel kapcsolatban (Mert azért a sérelem mellett ott az édesanyja is, aki gyászol). Aztán majd lesz valahogy.

Ezt az egy incidenst leszámítva milyen volt a kapcsolata az anyai nagyanyjával? Mennyire kötődött hozzá?

Én erőltetni nem erőltetném, de megpróbálnék vele nyugodt körülmények között beszélgetni erről az egészről (inkább csak négyszemközt, mert te kevésbé vagy érzelmileg érintett ebben, mint a feleséget, főleg ebben a lelkiállapotban a temetés előtt). Igyekeznék meghallgatni ítélkezés és kritika nélkül, kérdezni az érzéseiről, és megkérdezni, hogy ha visszagondol a nagymamájával kapcsolatos élményeire, emlékeire kis gyerekkorától fogva, akkor a szeretetteljes, jó élmények dominálnak, vagy a rosszak, beleérte ezt, amiről most úgy érzi, hogy nem tudja megbocsátani.