Miért ekkora gond, hogy nem kedvelem a sógornőmet?

Nyugi én se kedvelem de apárom komplett családját se.

Nyilván én vagyok a szar arc mert nem akarok nyalni ahogy ők elvárják!

Ne foglalkozz ezzel. Nem ér annyit. Ha nem szimpi hát ennyi. A férjed is megérthetné!

Elég szánalmas, hogy annyi alapján elítéled, hogy kövér, te ebből már azt is levezeted, hogy biztos buta is és csak a nasikról lehetne vele beszélgetni. Mi van??? Nem csodálom, hogy kivan tőled a családod, bizonyára szégyellik is magukat a viselkedésért. Pláne, hogy azt írod, a sógornőd próbálkozott is nyitni feléd.

Inkább marhára magadba szállhatnál ahelyett, hogy itt akarod vadidegenekkel szidatni őt és önigazolást keresni a gusztustalan, abszolút csak a külső alapján való ítélkezésedre egy családtagod irányába, aki nem ártott neked semmit. Nem kell minden hétvégén összejárni, de te a leírásod alapján emberszámba sem veszed. Nyilván látványosan pofákat is vágsz a jelenlétében, ne hidd, hogy az ilyen hozzáállás nem süt a hozzád hasonlókból.

Nem kötelező, és van, hogy nincs közös nevező, ez így van.

De valószínű ő sem kedvel téged a lenéző pillantásaid miatt, jó ez így ne eröltessétek.

Nem kell erőltetni. Nekem 20 éve a sógornőm a férjem testvére, (tetejébe pont egyidősek is vagyunk), de 2 mondatnál többet még nem beszéltünk. Két külön világ, teljesen mások vagyunk. (Szerencsére van köztünk 150 kilométer, egész életemben háromszor láttam, temetésen.)

Nem kell foglalkozni velük, ha nem akarsz, nem jársz vele össze.

En szegyellem magam helyetted, mikozben ezt olvasom. Ez nagyon gaz.

A gyereked se fogod kedvelni, ha pufi lesz? Mert a babak ugyebar sokszor azok. Vagy ehezteted, csak nehogy veletlenul is legyen rajta egy gramm felesleg? 💀💀

Utálkozni nem jó, de ha közömbösen elvagytok egymás mellett néha-néha, az elég a családi békéért.

Én is így vagyok a sógornőmmel, egyidős gyerekeinkel. A gyerekek miatt persze találkoztunk, mert ők nagyon jóban vannak, de már nagyok, megoldják nélkülünk. Senkit nem érdekel a családban, hogy nem lettünk öribarik.