Miért kell ilyen rohadt féltékenynek lenni, én tehetek róla, hogy ilyen elcseszett az élete?

Olyan rohadt ideges vagyok már. A férjemmel át mentünk anyósomhoz. Most vagyunk épp benne az építkezésbe, amiatt is folyamatosan csak az idegbaj megy. Cuki anyósom nagyon, beszélgettünk erről is. Próbál segíteni, tanácsot adni. Majd fél óra után megjelent a "kedves" sógornőm... Mindig ott van anyósomnál komolyan mondom, jön a gyerekkel. Ő a férjem öccsének a barátnője, aki felcsináltatta magát aztán eltartattja magát anyósomékkal. Hosszú sztori ez is.

Folytatná anyósom a beszélgetésünket. Majd bele ugat, hogy jajj már megint erről kell beszélni, bár neki is ennyi problémája lenne, hogy nem jó csempét raktak fel a konyhába. Ő már unja, hogy erről kell beszélni. Már nem bírtam tovább és mondtam neki, hogy te jelentél meg megint itt váratlanul. Múltkor 3x eljátszottad ugyan ezt. Anyósom is hülye, mert sokszor beszélgetés közben mondja neki, hogy mi mondjuk délután be megyünk. Ő meg direkt ekkor jön.

És akkor 2 mondatot nem tudunk beszélgetni a saját dolgainkról mert mindig mindenbe bele szól. Le szól. Elkezd arról beszélni, hogy nekik milyen nehéz. Persze, hogy nehéz ha mind a ketten munkakerülő iskolázatlanok.

Na most legalább ki adtam magamból.