Anyám újra terhes és nagyon bunkó dolgot mondott a család. Ha elérünk egy bizonyos kort, akkor kell egy másik vagy mi?

Anyám 2 hete mondta el, hogy lesz tesóm. Van egy idősebb bátyám, ő most 18 éves, én 16 éves vagyok. Bevallom őszintén, egyikünk sem örül ennek az egésznek, de nem szólunk semmit. Karácsonykor mondták el anyámék a rokonoknak és olyanokat mondtak, hogy "Na reméljük, ha lány lesz, kis színésznő lesz belőle, gyerekek úgysem olyan művészi beállítottságúak". Hogy mondhattak ilyet?? Én írok, rajzolok, zenélek. Bátyám is rajzol, nem is akárhogy. Ez nekem nagyon nagyon szarul esett!! Meg olyanokat mondanak, hogy anyu biztos babázni akart még, ez mennyire jó. Egyáltalán nem jó, mi is itt vagyunk. Azzal miért nem foglalkoztak, hogy hova akarok egyetemre menni vagy hogy a bátyámnak hogy megy az egyetemi élet? És még le is szólnak minket. Kész káosz az életem, mióta megtudtam, hogy lesz tesóm. 16 éves vagyok basszus, nem most kéne. Elegem van. Innentől kezdve megszűnünk létezni és ezt nem tudom elfogadni. Akármennyire is odavannak, azért mi is itt vagyunk. Rólunk soha nem áradoznak családi összejövetelek alatt. Legszívesebben elköltöznék én is, ahogy a bátyám. Látták rajtam, hogy szarul esett és egy kedves szót nem voltak képesek mondani. Anyuék meg le sem ültek még velünk beszélni, csak azt hajtogatják, hogy mekkora jó, hogy ha mi kirepülünk a családi fészekből, nem veszítik el az összes gyereküket. Nem bírom! Hogy éljem túl ezt az egészet? Ma végigbőgtem a délutánt, semmi jó nem történik, egyre csak nehezebb lesz minden.