Hogy reagálnátok ilyen helyzetben? Elképzelhető, hogy átvertek pár éve!

25 éves lány vagyok. Volt egy 5 éves kapcsolatom, de vége van már majdnem 2 éve. Egy nagy baráti körünk volt, ami a volt barátom ismerőseiből és az enyémekből állt. Sokszor jártunk bulizni együtt az egyetlen jó barátnőmmel és a volt barátommal hármasban. A barátnőmnek (33 éves) mindig pasigondjai voltak, a futó kapcsolatoknál nem jutott tovább. Egy alkalommal terhes maradt, és mivel nem állt ki mellette a pasija, elvetette. Azóta se talált magának senkit, oda-vissza dobálják a pasik. Nekem meg akkor volt ez a stabil kapcsolatom, de sose vettem észre, hogy féltékenykedne. Olyanok voltunk mi hárman, mint a testvérek. Viszont amikor a legjobbnak hittem a kapcsolatomat, fülembe jutott, hogy a barátnőm hajt a volt barátomra. Kitört a balhé, barátnőmmel összevesztünk. Volt barátommal akkor kibékültünk, ő váltig tagadott, de a barátnőmmel 1 évig nem beszéltünk. Akkoriban durván be is szólogatott nekem, hogy inkább a tanulásra koncentráljak, minthogy barátom legyen, stb. Már féltettem tőle a volt barátomat. Végül kibékültünk a barátnőmmel is, mert időnként könyörgött, aztán anyu megsajnálta végül, hogy ennyire könyörög, szerinte már nem állt arányban az én haragom ahhoz képest, ami történt vagy nem, mert végülis sose bizonyosodott be. Akkor azt mondtam magamnak, oké, adok neki még egy esélyt, mert lehet, hogy tényleg csak valakik szét akartak minket ugrasztani, és ezért mondták azt, amit. Elhittem, amit el akartam.

Aztán ugyebár 2 éve szakítottunk a volt barátommal (más okok miatt), és ez egy végleges szakítás volt. Néha még beszéltünk, a barátnőmmel viszont helyreállt a jó kapcsolat, vele rendszeresen beszéltünk.

S amiért most írok, a lényeg: tegnap megint fent voltam a barátnőmnél a lakásán, és amíg beszéltünk, folyamatosan szólt a kaputelefonja. Ő titokzatosan szólt bele, hogy én ne értsem, hogy pár perc, most vannak nálam, aztán lecsapkodta, aztán megint szólt a kaputelefon, akkor azt mondta nekem, hogy hagyjuk, ne is figyeljünk oda, hagyta csörögni. Én természetesnek vettem, mert gondoltam, hogy valami századik pasija. Nagyon nem szoktam belefolyni a pasiügyeibe, meg aztán már zavarni se akartam, mondtam, hogy lassan indulok is, tudjon beszélni a hapsival. Ő csak fújta, hogy jaj, hagyjam, nem lényeges. Aztán végül úgy alakult, hogy eljött velem, így együtt indultunk el. Nagyon néztem a lépcsőház előtt, hogy ugyan hol van ez a kitartó hapsi, de nem láttam senkit. Már a kocsiban ültünk a barátnőmmel, épp indulni akartam, amikor megszólal a barátnőm (gondolom, félve attól, hogy két perc múlva hátranézek a tolatáshoz és úgyis meglátom), hogy ez a hapsi az én volt barátom volt, és még mindig ott áll, de egyébként csak beszélgetni jött. Kitolattam, és megláttam, tényleg ott állt. Mondtam a barátnőmnek, nyomatékosan célozva, hogy ő is értse, hogy oké, mi meg már végülis 2 éve szakítottunk, felőlem azzal van a volt barátom, akivel akar. Barátnőm azonnal szabadkozott, hogy dehogy vannak ők együtt, csak beszélgetnek időnként, mint a régi szép időkben. Erre barátnőm sem volt rest, megkérdezte, hogy hova szeretnék még menni, miután őt kitettem. Kapcsoltam, és mondtam, hogy hazamegyek. Erre megnyugodott.

Ezután barátnőmet a lehető leghamarabb kitettem, és az első kanyarral visszamentem a lakása elé. Hát persze, hogy ott volt még a volt barátom. Láthatta, hogy mi ketten megyünk el, de mégis ott állt, várta, mint aki tudja, hogy mikor jön vissza az, akire vár.

Szépen megálltam a lépcsőház előtt feltűnően, már nem tudott kikerülni, és kiszállás nélkül kiszóltam a kocsiból, hogy te mit keresel itt? Ő láthatóan nem számított arra, hogy vissza fogok menni azonnal, mert meglepődött, a fejéhez kapott, és megkérdezte, hogy miért kérdezem. Mondom neki, hogy tudom, hogy a barátnőmet várod, hiszen te csengettél neki fel félpercenként, csak eltoltad, mert most én voltam nála. Láthattad, hogy az előbb vittem el. Erre begurult, hogy mi közöm hozzá, mi már két éve szakítottunk, de amúgy is csak beszélgetnek. Erre simán rákérdeztem, hogy mióta k*félgeted? Mentegetőzni kezdett, hogy ő nem, dehogy, ő soha. Válasz nélkül elhajtottam.

1. A volt barátom valamiért azt akarta, hogy ne tudjam meg, hogy ott van a barátnőm lakása előtt, mert akkor nem bújt volna el, mikor látta, hogy ketten jövünk ki, illetve akkor nem érte volna sokként, amikor azonnal visszamentem meglepetésszerűen.

2. A barátnőm se akarta valamiért, hogy megtudjam, hogy a volt barátom a titokzatos kaputelefonos, mert titokzatosan beszélt róla, és már csak akkor árulta el nekem, hogy valójában kiről van szó, amikor 2 perc múlva úgyis megláttam volna.

3. Anno mi hárman egy baráti társaság voltunk, szinte testvérek. Most miért kell ennyire rejtegetni előlem azt, hogy ők továbbra is találkoznak, ha TÉNYLEG csak beszélgetnek, ahogy mindketten állítják? Érdekes módon sosem beszélt egyik se arról, hogy ők még tartják a kapcsolatot. Most "buktak le". Pedig mehetne ez "legálisan" is, azaz énelőttem, ha tényleg csak beszélgetnek.

4. Volt barátom egy az egyben úgy viselkedett, mint aki lebukott, amikor visszamentem. Nyökögött összevissza, magyarázkodott, egyből azzal jött, hogy ők nincsenek együtt, pedig először nem is azt kérdeztem. Amikor meg szorult a hurok, dühbe gurult. Legjobb védekezés a támadás. Én is tanultam pszichológiát.

5. Barátnőm nem felejtette el megkérdezni, hogy hova megyek még, miután őt kitettem, pedig ez sose érdekelte. Gondolom, hogy véletlenül se menjek vissza.

A tanulság: engem aztán nem érdekel, hogy a volt barátom kivel k*fél, nem véletlenül szakítottunk. Engem csak az érdekel innentől, hogy annakidején, amikor még együttjártunk és kipattant a botrány, valóban át lettem verve? Hagytam magam meggyőzni az ellenkezőjéről, azért is bocsátottam meg mindkettőnek, és hagytam, hogy úgy tűnjön, hogy én tévedtem, és én vagyok az orbitális h*lye, amiért másoknak hiszek helyettük. Akkor tényleg ezt is éreztem. De ennyi év távlatából ez a régi ügy feléledt megint, és nagyon szeretném tudni, hogy vajon akkor h*lyét csináltak belőlem, és csak röhögtek rajtam?

A kapcsolatunk akkor annyira volt komoly, hogy már gyűrűnk is volt.

Tegnap óta viszont valahogy a barátnőmmel sem esik jól beszélni. Mindig lerázom valamilyen indokkal mostmár, és nem tudom, hogy meddig mehet ez így. Megint úgy érzem magam, mint annakidején, amikor a ködösítés ment, és csak sejtegetek valamit, de persze, hogy nekik van igazuk. Sejtésekre alapozva viszont nem gyanúsíthatom meg a barátnőmet sem, hiszen tagadnak. Meg ha igaz is lenne, már nem járunk együtt, szabad a pálya nekik, a régi ügy meg elvileg le van zárva, azzal sem jöhetek már. Most megint nem kezdhetem előlről, hogy de biztos akkor is hazudtatok. Mindenképp ők vannak nyerő pozícióban.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de az érthetőség kedvéért leírtam mindent. Nagyon idegesít, és nem tudom, hogy mit lépjek, egyelőre kerülöm mindkettőjüket.

S