Nem akarok a konyhában, a tűzhely előtt megöregedni. Akkor főzök, ha kedvem van rá, de akkor úgy annyit amennyi belefér. Ki van még ezzel így?

Én. A páromnak meg is mondtam, hogy nem szeretek és nem is nagyon tudok főzni, ő ezt elfogadta, nem egy hagyományos gondolkodású, a "zasszonynak a konyhába a helye hööö"-típusú férfi szerencsére (ezért is szerettem bele). Ráadásul több súlyos ételallergiám van, szigorúan diétáznom kell sajnos, ő meg nem várja el, hogy fél napokat álljak a konyhában finom falatokért, amiket meg se kóstolhatok. (Különben is, úgy hogy főzzek?) Majd ha együtt élünk, találunk megoldást. Magamnak kénytelen leszek összeütni azt a 2-3 féle ízetlen kaját, amit ehetek, ha ő finomabbat szeretne, rendelünk neki, vagy főz magának, esetleg együtt. Ha gyerekeink lesznek, akkor se lesz egyértelmű, hogy főzés=csak női munka. Össze se jönnék olyannal, aki így gondolja.

30/N

Hát én az egész házimunkából a főzést szeretem a legjobban, annak ellenére lusta, de nem trehány házi asszony vagyok.Nem esz meg a kosz, de nem is nyalom naponta fényesre a házat, annak ellenér hogy itthon vagyok Gyesen.

Imádok főzni 2 okból:

1. Anyám nem tudott és nem is szeretett főzni, így (aszt hiszem joggal) büszke vagyok magamra hogy én elég jól tudok saját magamtól, mert nem volt kitől tanulnom.

2. A családom elismerő pillantásin és szavain kívül, a barátokét is bezsebelhetem.Mivel elég sűrűn előfordul hogy pont itt van valamelyik barátunk amikor kész a kaja, é olyankor ők is esznek.Mindig nagyon dicsérik a főztöm és páromnak is mondják hogy milyen szerencsés velem.

Mindezek ellenére, velem is előfordul hogy nincs kedvem főzni, de olyankor mindig megfőz a párom, aki szintén jól főz(ma is ő főzött).

Én ezek miatt nem érzem azt, hogy számomra valaha is kényszer lenne a főzés.

Lazán kell felfogni és kész!Ha nincs kedvem, hát nincs!Egyszer-egyszer senki nem hal bele a hideg kajába, és a pasik se halnak bele a házimunkába.

Nálunk teljesen természetes, hogy időnként a párom főz, söpröget, porszívózik vagy mosogat.

Azért vagyunk együtt mert szeretjük egymást, nem azért hogy rabszolga legyek.

Én szeretek, és elvileg tudok is főzni.

De nincs több fogás :) Naponta leves és főétel. Ami nem készül el másfél óra alatt azt hét közben nem csinálom meg. A férjem elképesztően elkényeztetett volt, neki nem volt mindegy, hogy zöldség vagy mifene, neki csak a hús volt a kaja.

Hát lóf@sz a seggébe. Vagy keressen annyit, hogy minden nap legyen, vagy kuss. :) Én aztán nem főzök külön külön, a gyerekem is vagy megeszi ami van, vagy éhen marad és kész. Amíg kicsi volt feltálaltam neki a fél konyhát mégsem volt jó. Jól van ha nem jó nem esznek. Majd eszik másnap :)

Azóta mindenki rendesen ebédel. Jutalmul hétvégente sütök, mert azt is szeretek.

Szerintem nem normális az, aki csak azért külön főz, mert hogy ez nem szereti az nem szereti. Vagy egyik, vagy másik nem igaz, hogy nem lehet megenni. Én utálom a karfiol levest, mégis megeszem (a karfiolt nem) még ha fintorgok is közben.

Anyámon látom, hogy a tesóm hülyére veszi. Megcsináltatja a kaját, majd kitalálja, hogy mégis mást enne. Azt is megcsinálják arra is fintorog, aztán elmegy hazulról, mert hogy nincs normális ebéd!!! Hát én két akkora anyai taslit kevertem volna le neki...anyám a lökött meg bőg, hogy elment az egész napja és dobhatja ki, és drága kicsi kölyke éhen marad.

34N

"Ha azt látnám, hogy a pasik ezt értékelik, de még ez se igaz. Tudok olyan nőt, aki kezébe nem veszi a fakanalat, de a párjának ő az istennő...Aki meg rendesen főz, azt megcsalják."

Én is láttam ilyet a környezetemben...

"Én a párom szemében sose leszek jó nő attól, mert főzök rá. Unom is az egészet marhára. Nem is akarok gyereket, azért hogy még valaki ugráltasson? Hát nem!"

Azért amiket itt írtok, hogy a gyerek ugráltatja a szülőt, ott erősen hibás a szülő is. Nevelés kérdése is szerintem, hogy válogathat-e a gyerek. Nálam ez úgy volt, hogy tényleg volt max. 2-3 étel, amiket semmiképp nem ettem meg (pl. tojásleves), azt elfogadták, mert 1-2 ilyenje mindenkinek lehet, de a végtelenségig nem ment. Nem is éltem ezzel vissza.

Ahol már az apuka is részt vesz abban, hogyan csináljon a család rabszolgát az anyukából (főzzön 3 félét), az még elfogadhatatlanabb.

én amikor együtt éltem a barátommal, rendszeresen főztem, de volt olyan persze, hogy 2-3x is ugyanazt ettük, annyit csináltam belőle.

a következő barátommal nem laktunk együtt, vele ha főztünk, akkor együtt.

egyébként magamnak akkor is, meg most is úgy szoktam, hogy azokon a napokon, mikor soká érek haza, rendelek kaját vagy veszek valahol, ha meg hamarabb, akkor főzök. én szeretek főzni, csak az időt sokszor sajnálom rá. de elég jó egyensúlyban van a kettő, pénzben is.

szóval igazából valahol én is úgy vagyok mint te. és észrevettem már magamon, hogy ha nincs jó kedvem, vagy muszájból főzök, akkor sosem sikerül olyan finomra, mint ha jó passzban lennék.