Hogyan tudnám rendbe szedni magam?

A helyzet az, hogy anyám kivágott otthonról (válasszak közte és a párom között címszóval). Az anyósom boldogan befogadott, így hát beköltöztem páromékhoz. Egész jó anyagi helyzetből kerültem a katasztrófa-övezetbe. Kis ház - a szobánk 80%át az ágy foglalja el -, nincs csak palackos gáz, és a víz szivattyúval kútból jön. Mint kiderült, anyósom nem fizette a villanyszámlákat - éppen másra volt kedve költeni -, és most megy a kétségbeesett levelezés, hogy ne kapcsolják le az áramot. Természetesen a páromon kívül mindenki rajtam veri le a hülyeségeit.

Megemlítettem anyósomnak, hogy az imádott szobakutyája falkavezérnek tekinti magát, és megkértem hogy ha ő nem is, én rendbetehessem a "falkát". Természetesen nem kínzásra, verésre gondoltam, hanem nevelésre. Ő vérig sértődött, és hallottam hogy később magyarázta apósomnak, mekkora hülye volt hogy ideengedett...

Ez tegnap történt, előtte is borzalmas volt már. 1 éve nem költöttem magamra a kemény 30k bevételemből, csak egy sálat mertem venni télre, és életemben először elmerészkedtem fodrászhoz. Utána párom megkapta, hogy hogy merek ilyen anyagi helyzetben fodrászhoz járogatni.

Havi 5000 "lakbérben" egyeztünk meg, ezen kívül minden hónapban tőlem akarnak kunyerálni, és én vagyok a szemét, ha nem adok. Sajnos azért nincs annyi pénzem hogy folyton kölcsönadjam, természetesen úgy, hogy nem látom többet... Egész nap nem tudok semmit csinálni, ha nincs iskola (okj szakképzés) főzök, takarítok, mert különben borzalmas dzsuva lenne... még jó, hogy párom próbál mindenben segíteni.

Már teljesen ki vagyok készülve, a párom családjának az összes, nem itt élő tagja is engem beszél ki folyton a hátam mögött...

Lényeg, pánikbeteg vagyok. Kezeletlen, mert eddig nem zavart annyira, de mostanában egyre rosszabb. Kezdek idegileg, és fizikailag is leépülni, állandóan beteg vagyok, és egy csomó allergia is kijött rajtam...

egyszerűen nem látom innen a kiutat, és ha lekapcsolják a villanyt... abba bele sem merek gondolni. Nem lesz se áram, se víz, már tényleg semmit sem tudnék kezdeni magammal egész nap.

A párom is rámegy már erre, eddig ő egész jól bírta ezeket a körülményeket, de látja rajtam hogy szenvedek, és már ő is kezd kikészülni.

Tudom, hogy én kerestem ezt magamnak, de már nem tudok mit kezdeni. Mikor eljöttem, akkor még úgy látszott, végre sínre került az életem, de már látom hogy rosszabb mint anyámnál - aki 20 évig lelki terrorban nevelt.

Más mit tenne a helyemben? Én már teljesen tanácstalan vagyok, úgy érzem nem fogok soha kijutni innen 20/L