Ha lenne rá lehetőséged, segítenéd a gyerekedet, hogy elinduljon az életben?

Lehet, hogy nem veszed magadra, de nagyon sértettnek tűnsz.

A gond ott van, hogy sok elkényeztetett gyereknek TERMÉSZETES, hogy mindent megkap, munka, energia befektetés, minimális igyekezet nélkül.

Ez sokszor arroganciával is párosul, ugyanis ők arra büszkék, amit kaptak, de nem tettek érte semmit. Úgy értékelik, hogy ez az ő eredményük. Holott nem...

Az engem is idegesít, amikor egy ilyen gyerek úgy adja elő magát, hogy ha neki ez x éves korára sikerült, és a másik még küzd a megélhetéssel, az életkezdéssel, akkor egy pancser.

Ez irritál másokat is, nem az, hogy aki teheti, segíti a gyerekét.

Egyébként... ismerek olyat, aki megszakad főiskola mellett, kenyéren és teán tengődik hó végén, hogy fizetni tudja a lakáshitelt meg a rezsit, stb, pedig a szülei megtehetnék, hogy mindent, de mindent megvesznek neki kp-ra és a s..ge alá tolják.

Nekem szüleim ezt mind megteszik amit az első két sorban leírtál, és természetesen én is megtenném az én gyerekemért.

Az meg hogy miért utálják.. irigységből nyilván. Csak az nem jut eszükbe, hogy a nagy irigykedés helyett esetleg tehetnének valamit azért hogy a jövőben ők majd tudják támogatni a saját gyereküket.

Nekem semmit nem tettek a fenekem alá, csak egy utazótáskával hagytam el a szülői házat. De nem érzek semmi sértődöttséget, mindenért megdolgoztunk, és ez így volt jó. Ezzel szemben a fiamnak igyekszünk megadni, amit lehet.

Mindezt úgy, hogy neki is oda kell magát tennie. Így érzi, hogy meg kell érte dolgozni, de azt is érezheti, hogy nem hagyjuk magára, ha szüksége lenne rá. Nálunk ez az arany középút. Mi jobban megtehetjük, hogy valamennyire is támogassuk, mint annak idején minket a szülők. És ez így jó, nem érzek semmi negatívumot, vagy olyat, hogy másképpen kellett volna vagy kellene.

Én is segítenék a gyerekemnek, ahol csak tudok, de engem is irritál kissé, akinek már a kezdetek kezdetén van lakása, kocsija.

De megjegyzem főleg akkor, amikor úgy osztja az illető az észt, hogy semmiért sem kellett eddig megküzdenie.

Kaptam lakást és a saját házukat is (haszonélvezettel) a nevemre iratták, mondván miért tartogassák maguknak, egy szem gyerekük vagyok, úgyis én örökölném.

Tanulásban is maximálisan támogatnak, néha már én mondtam, hogy ha be tudom fizetni a tandíjamat, akkor ne fizessék ki helyettem.

Végül abban maradtunk, hogy ha tanulmányi vagy egészségügyi célú váratlan kiadás keletkezik, abba korlátlanul beszállnak, de minden mást én fizetek.

Azzal nagyon is tisztában vagyok, hogy kivételezett a helyzetem.

Ami "vicces": volt egy exem, aki sokkal rosszabb körülmények közül indult és rettentően felnéztem rá, hogy a saját startvonalához képest milyen sokat elért. Mert nekem könnyű volt úgy főiskolát végeznem, hogy nem kellett dolgoznom és az anyagiak miatt aggódnom. Ő meg estin, munka mellett érettségizett le. Viszont ő képtelen volt elhinni, hogy így van és végül azért szakított, mert nekem magasabb végzettségem lesz, mint neki... Hja, csak feleakkora munkabírásom lenne a diploma helyett, mint neki, szívesen cserélnék (akár napi 18 óra munka, heti hét nap).

A férjemben szintén ezeket becsülöm, 20 évesen gyereke lett, nagy szegénységből indult, munka és gyerek mellett érettségizett, most, közel 40 évesen jogra jár, munka mellett. De ő szerencsére nem gondolja magát kevesebbnek nálam, ezért is tartok ki mellette és ezért lett a férjem.

Én igenis szoktam ilyeneket mondani!!!!!!!!!!

DE és itt hangsúlyozom nem azzal van a bajom, hogy van neki, vagy a s.gge alát tolták a dolgot, lakást autót bármit. Hanem azt utálom, ahogy henceg vele a legtöbb...Persze megvillantja az autóját, oda van és vissza, persze apuci vette szóval mégse kéne annyira villogni vele, meg mindenhol az legyen a központi téma...az új autó, vagy épp az új lakás....

nekem vannak olyan barátaim akik szülei havi 3 milkát hazaviszik, de ezek a barátaim sosem néztek le mert nekem nem rakták a seggem alá...sőőőőőőőőőőőt...

Az egyik legnagylelkűbb ember akit ismerek és gazdag, tanított meg gitározni...soha egy fillért nem fogadott el, barátok lettünk, gyakran hív meg a nyaralójába, nem mint vendéget, hanem mint valakit aki oda "haza megy". Mennyivel másabb ha valakit így kezelnek azok akiknek több jutott, mint ha lenéznék...vagy hencegnének és villognának egyfolytában, hogy nekik mijük van.

Nyílván fogom nyelvre tanítani a gyermekemet, tanulmányait stb. Még szó lehet arról is, hogy lakásra spórolunk ha úgy lesz, de nem fog mindent rögtön és azonnal megkapni, különben sosem fogja értékelni azt amije van...Nekem egy külön szoba mindig is az álmaimba tartozott, mások akik ezt egyből megkapták természetesnek tartják és le se sz.rják...

Szóval nekem nem azzal van a bajom akinek van, azzal van a bajom aki lenéz mert nekem nincs, vagy mutogatja hogy mije van állandó jelleggel. Na az ilyenektől hányok...

nekem ne azzal jöjjön amit az apja-anyja szedett össze, azzal jöjjön amit ő ért el...

Egyszer egy ilyen pénzesebb barátom azt mondta, hogy néha szégyenli, hogy a szüleinek sok pénze van, mert amiatt ítélik meg őt is. Pedig neki egy vasa sincs...a pénz a szüleié.

remélem értitek az összefüggést...