Segíthet-e szakember?

Nálunk is hasonló volt, annyira nem volt velünk baja, de nem is érzett a magáénak minket, aztán megszülettek a hugaink, és hopp... mi le voltunk szarva.. :( nem volt jó.

Szal, nálunk rossz volt az új gyerek.

Nem hinném, hogy az anyagi helyzet rendezése pikk-pakk menne egyik hónapról a másikra. Itt először a fejben kell rendet tenni. És igaz, írták itt gyerekek, hogy nekik rossz volt, mikor a nevelőapjuknak született saját gyereke, de a nevelőapjuknak biztosan jó volt. Nem mindegy, kinek a szemszögéből nézzük a történetet. Lehet, hogy a kérdező gyerekei sem örülnének egy új testvérnek, de a fordítottja is simán lehet, hogy imádnák egymást (és inkább az a gyakoribb). Az is igaz, hogyha apának már van egy saját gyereke, és van mellette nem saját is, akkor azokati is jobban kellene tudni szeretnie. Nálunk a családban van ilyen.

15 éves fiú, és 5 éves másik fiú, a kicsi az apa sajátja, de a nagyot is ő neveli 2 éves kora óta, a gyerekek azt mondják (a nagy főleg) hogy ő nem érzi a különbséget, hogy ő nem az apja "igazi" vér szerinti gyereke.

Szia,

Én a "szakmai oldalt" képviselem. Valószínűleg a háttérben a a másik gyermekek elvesztése áll, ahogy az első hozzászóló is írta. A harmadik gyermek semmire sem jó megoldás, mert az csak egy megalkuvás lenne, ami hosszútávon nem tenne jót a kapcsolatnak. A kineziológia a stressz oldásra valóban fantasztikus dolog, de én emellett egy pszichológust, vagy családterápeutát/családterápiás konzultánst is ajánlanék, mert itt a család rendszerében kell helyre "pakolni" a dolgokat, nem csak a párodban. Félre ne érts nem hibákat vagy bűnbakokat akarok/kell keresni csak megtalálni a helyes utat, ebben pedig a felsorolt szakemberek sokat segíthetnek.

Kérdező, maximálisan érthetőek a Te nehézségeid, erőfeszítéseid. Végre, ahogyan írod, van egy normális társad, akit szeretsz, viszont a gyerekek kérdése lehetséges konfliktus forrása. A helyedben én is szeretném megoldani.

Viszont a párod kétségei, vágyai-félelemei is érthető, racionális, "egészséges" félelmek, amikhez ugyanúgy joga van, ahogy neked is arra a vágyra, hogy fogadja el a párod a saját gyerekeidet.

A párodnak szakembernél semmi keresnivalója nincsen. Mentális problémája nincsen, a gyermek-kérdéssel kapcsolatos félelmei-aggályai pedig érthetők, jogosak.

A pszichológus munkája nem arról szól, hogy megpróbálja átformálni a párod attitűdjeit a Te igényeid szerint.

Segíteni pedig a félelemét megsznűntetni irreális, hiszen jogos a kétség, és a félelem, ami megmozdult a társadban.

Ha esetleg azt érzed, a gyermekekkel kapcsolatos kétségek, és egyéb nehézségek miatt válságba jut a kapcsolatotok, akkor párterápia, vagy családterápia szóba jöhet. De ez a probléma nem csak a párodról szól, így a párterápiában például neked is részt kell venni, és minden érintettnek akarnia kell a kapcsolattal való munkát.

A pszichológus tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat, így a jogot az önálló véleményhez, önálló attitűdökhöz is. Nem feladata a párodat "rábeszélni a gyermekeidre", ha ő maga nem akarja ezt.

Ha megromlik a párkapcsolat, és párterápiát szeretnétek, az persze más. De ebben mindkettőtöknek részt kellene venni, és egyaránt akarni kellene.