Miért érzem úgy, hogy beférkőzött az életünkbe és a férjem érte van oda? Ráadásul állítólag a nőket szeretni. Mi a fenéért félek ennyire?

Nem őrültél meg,igazad van ha nem tetszik ez a dolog.Tényleg túlzás,hogy ennyire sokat van veletek.Hidd el mást is zavarna.

Próbáltál beszélni a férjeddel erről?

Esetleg próbáld finoman leépiteni a csajt.

Egyetértek az első válaszolóval.

Ha a pároddal való megbeszélés nem jönne be, ilyen-olyan ürüggyel szép lassan egyre kevesebbre kell fogni az ilyen találkozókat... a végén már csak azt veszed észre, hogy félévente egyszer találkoztok.

Ha a csaj kinyitja a száját ezért, akkor finoman fel kell világosítani hogy még nem fogadtátok örökbe.

Ha a párod problémázik ezen, rá kéne kérdezni tulajdonképpen mit is akar attól a nőtől, mert akkor még ha nem is szexuális, de valamiféle kötődés lehet köztük... lehet csak szimpla anyakomplexus.

A féltékenység nem csak szexuális alapú lehet. Az ember lehet féltékeny barátra, testvérre, bárkire, akit vetélytársnak tart valamilyen szempontból.

A leírás alapján nem tűnik potenciális szeretőnek a nő, valószínűbb, hogy egy könnyen barátkozó, nyitott személyiség. Szerintem az hökkentett meg, hogy rád is ilyen komoly hatással volt - mint ember.

Én is voltam már féltékeny nőre - mert neki sikerültek ugyanazok a vizsgák, amelyek nekem nem. Senkinek sem mondtam és ésszel tudtam, hogy nem jogos, amit érzek, mégis ott volt az érzés. Ezen csak tudatosan lehet felülemelkedni.

Vagy egy másik példa: van egy férfibarátom - férjem egy ideig féltékeny volt rá, aztán szép lassan rájött, hogy ezer lehetőségem lett volna a sráccal bármit csinálni korábban.Ha akartam volna, akkor nem a férjemmel lennék, hanem vele. Szép lassan elfogadta, hogy emberként fontos nekem a srác, nem férfiként.

De bizonyos dolgokra a mai napig féltékeny: pl. a srácnak hihetetlen jó dumája van, pörgős, agyzsibbasztó vitákat lehet folytatni vele. Férjem kevésbé verbális típus, nem annyira "dumagép". Ha a sráccal kapcsolatban olyan helyzetről mesélek neki, amit a dumájával jól megoldott, látom a férjemen, hogy féltékeny. Nem a srácra, hanem erre a tulajdonságára.

Szerintem teljesen normális emberi reakció, amit érzel. Nem mint nőre vagy féltékeny rá, hanem mint könnyen és gyorsan barátkozó emberre. Félted a baráti, anyai pozíciódat, mert látszólag a lánynak túl gyorsan sikerül olyan lépéseket megtenni, amibe neked sok energiát kell fektetned. De látszat és a valóság nem mindig fedik egymást.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy ténylegesen mi zavar a helyzetben (úgy érzem, itt a helyzet a kényes, nem is a hölgy személye) és konkrétan az ellen fellépni.

Ismerek egy ilyen nőt, mint akit leírtál, ő is, olyan túl barátkozós, értem a helyzetet.

Nem lehet, hogy ő csak nagyon egyedül van? Az én ismim is olyan ragaszkodó, mindenben benne akar lenni, alig lehet lerázni, tapad ezerrel.

Szerintem szimplán csak azért mert magányos, és kapaszkodik mindenkibe, aki kicsit is kedves számára.

Én alapból egy féltékeny típus vagyok, de én már ennyire sem engedtem volna elfajulni a helyzetet.Általában az ilyen nagy összejárásoknál mindig megjönnek a bajok. Sok példám van rá.

De mivel írod hogy lezbi lehet, mi van ha ő meg érted van oda? miattad jár hozzátok?