Megmondanátok gyermeketeknek ha örökbe fogadott lenne?

Megmondanám. Ha egyszer kiderül, biztos nagy csapás érné, ha nem direkt derülne ki, és bizalmát elveszítené felétek.

Azt nem tudom, hogy melyik a legjobb időszak az életében, mikor ezt elmondanám, de valahogy úgy, hogy az a néni, akinek a hasában növekedett és megszületett, nektek adta őt, mert ti nagyon szerettetek volna gyereket, és nagyon megszerettétek őt, és a néni meg nem tudta volna őt jól ellátni, mert nem volt sok pénze, és ezért is . Tudta, hgy nálatok kapni fog sok szeretet, finom hamikát, járhat iskolába, amit ő nem tudna megadni. Valahogy így képzelem el.

Feltétlen, és nemúgy, hogy egyszer csak elmesélem, hanem kezdettöl fogva beszélnék róla, igy természetesen venné.

Valahogy úgy, hogy amikor kezdi kérdezni, hogy mi volt, amikor született: téged választottunk, és igy PONT OLYAN babát kaptunk, amilyet mindig is zserettünk volna. Ez sokáig elég a gyereknek, és mivel a dolog pozitiv oldalát hangúlyozza, ezért nem lesz neki ellenszenves. Késöbb, amikor szóba jön a terhesség, meg az, hogy a babák az anya hasában vannak születés elött, akkor idövel rákérdez, hogy most hogy is van, ekkor annyit mondanék, hogy más nö hasában volt születése elött, de nekem adta, mert tudta, hogy én nagyon szeretném öt gyerekmnek. Idövel aztán azt is bele kellene foglalni, hogy a biológiai anya nem tudta neki biztositani, hogy jó dolga legyen, és ezért inkább lemondott arról, hogy nála éljen, a gyerek érdekében.

De feltétlen elejétöl nyiltan beszélnék róla, mert igy a legkisebb a megrázkódtatás a gyerek számára, és bármennyire is próbálják titkolni, valahogy mindig kiderül a dolod - és akkor már a szülö-gyerek közti bizalom mindenképpen megsérül. Késöbb rendbehozni sokkal nehezebb, ha egyáltalán lehetséges.

folyt: ha nagyobb lesz??? az elejétől fogva!!!!

Ahogy először nyílik alkalom. A kis értelmének megfelelően. Nem kicsiként fogja traumaként megélni,ha ebben a tudatban nő fel, hanem ha éveken keresztül azt hiszi, az igazi szüleivel él. Aztán majd járthatnak oszichológushoz....

Egy ismerős sztorija: kisfiút csúfolták a suliban,mert kiderült,hogy örökbe fogadták. És aki a legjobban csúfolta, egyszer odaszólt neki az örökbefogadott kisfiú, hogy igen, engem örökbefogadtak, direkt engem választottak ki, te pedig csak úgy jöttél...és azóta nem csúfolják a gyereket... :) Egyébként, ha megtudnám, hogy a gyerekem iylenért-vagy bármiért-csúfolja a társát,hát jól megmosnám a fejét!

Igen. Sosem tudni, mit hoz az élet. Inkább tőlem tudja meg, mint egy kórházi orvostól, adott esetben. Persze könnyű a más f...val verni a csalánost, tudom. Hogy hogyan mondanám meg... fogalmam sincs. Megfelelő alkalommal, ha egyáltalán létezik ilyen. Ha már úgy 20 körül van, és áradozik, hogy neki milyen jó szülei vannak, ő milyen szerencsés - és elég euforikus lenne a hangulat ahhoz, hogy ne roppanjon össze a gyerek. Meg eleve, mennyire érzékeny a gyerek. Isten tudja. Lehet, hogy mégsem mondanám meg, nehogy összeroppanjon. Mondjuk attól is függ, hogy a vér szerinti szülei meghaltak vagy eldobták. Utóbbi csak szuper örökbefogadó szülőkkel dolgozható fel úgy-ahogy. Mindenképpen törés a gyereknek, és kíváncsi lesz, mi van a vér szerinti szüleivel. Ha élnek, talán meg akarja ismerni őket... ami újabb csalódás lehet.

Szerintem ezt nem lehet így megmondani, hogy megmondanám vagy nem mondanám meg. Ismerek olyat, ahol az anyuka pici gyerekkel ment férjhez. A vér szerinti apát egyáltalán nem érdekelte a gyerek, és imádta az apjának hitt férjet. Jobban szerette, mint az anyját. A szülők viszonya megromlott, elváltak, és az anya elkeseredésében elmondta az akkor talán 8-10 éves gyereknek, hogy akit eddig apjának hitt, valójában nem az apja. Az addig jó gyerekből egy igen zűrös felnőtt lett, aki folyamatosan csúszik egyre mélyebbre, az anyja meg nem győzi szeretni és visszahúzni, de inkább csak vigyáz rá, amennyire tud, hiszen már nem gyerek...