Mi volt eddig a legsúlyosabb bűn, amit megbocsájtottál a párodnak? Érdemes volt?

Az, hogy elköltözött és itt hagyott az alig 7 hónapos lányunkkal. Utána 1 hónapig nem tudtam vele normális hangon beszélni, csak üvölteni, vagy sírni.

Érdemes volt megbocsátani, mert amíg távol volt, elvégzett egy tanfolyamot és úgy tudott visszajönni 8 hónap múlva, hogy biztos munkája is lett. Mindez persze csak idővel derült ki, alakult így. De megérte, mert újra együtt vagyunk. Nem mondom, hogy minden tökéletes, vannak gondok szinte minden területen, de örülök, hogy nem adtuk fel. Keményen dolgozunk azon, hogy jobban működjünk, mint család.

Hazudott.

Egy fontos dologban.

Nehéz volt újra megbízni benne.

Várandós voltam és az utcán ordítozott velem, nyomdafestéket nem tűrő szavakat használt, szidott engem és a családomat, mindezt azért mert nem akartam tovább maradni azon a rendezvényen ahol ő igen, mert fáradt voltam és hisztiztem. De amit kaptam akkor sem érdemeltem meg.

Rengetegszer bocsánatot kért, a tenyerén hordoz és a babánk is megszületett, akibe szerelmes. Megérte kibékülni.

Megzsarolt, hogy ha találkozom egy zenetanárommal (csupán barátilag összefutottunk volna) öngyilkos lesz. Reggel valóban fel sem vette a telefont, már eljutott a templomba is. Templom után szedtem össze a környéken valahol:-S

Senkinek nem kívánom azt a 3 órát amit azzal töltöttem el, hogy megpróbáltam felhívni...elérni, hogy ne tegye...aztán azt az 1-2 órát se mikor már azt hittem elkéstem. Sosem tudtam volna megbocsájtani magamnak.

Az eset után 1 hétig nem találkoztunk, akkor mindent megbeszéltünk. Megszűnt a féltékenykedés minden irányba, életvidám lett, nagyon szeret engem. Azóta már az eljegyzésen is gondolkodtunk, és minden rendben van közöttünk. Ez volt a legdurvább dolog...