Az ilyen élethez mit szóltok? Melyikünknek kellene lépnie és milyen irányban? Mit kellene tegyek?

Az ilyen élethez mit szóltok? Melyikünknek kellene lépnie és milyen irányban?

Párommal lassan 1 éve vagyunk együtt. Amikor megismerkedtünk nemsokra rá hozzá bútoroztam, mert engem kidobtak az albérletből, párom pedig befogadott. Szépen alakult a dolog, persze apró nézeteltéréseink voltak, de 2-3 hét után jött a párom lányának az apja hozzánk látogatóba, aki eleinte normális volt, majd addig fajult a dolog, hogy megfenyegetett, hogy költözzek el. A fenyegetés azután kezdődött, amikor meglátott minket hosszassan csókolozni úgy, hogy közben hátulról simogattam páromat. Előtte párszor már látott, de ez valamiért sziven ütötte.

Páromnak két lakása van, egymástól kb. 90 km-re. A fia dyslexiás és dysgráfiás és iskolába ott járt, ahol a másik lakásuk van. Oda is hívott a párom, de nem mertem odaköltözni.

Szóval most ott áll a dolog, hogy párom kismama megtartja, de elválaszt minket 90km. (Voltunk együtt kétszer UH-on, ahol az elsőn szinte semmit nem láttam, ezt mondtam is Neki, hogy csalódtam, mert nem láttam semmit, de a másodikon, ami genetikei volt mindent tisztán lehetett látni.) Én olyan helyre költöztem, ahol aláírtam 7 hónapot, hogy egyedül család nélkül ott fogok lakni és kifizettem előre 2 hó kaukciót, amit bukok, ha előbb elmegyek. Félek a volt párjától, mert nem akarok összeverve kinézni és behívót kapni kihallgatásra.

Ami felháborít a dologban, hogy párom az exének szól és vele és a gyermekekkel szokták megtenni autóval, táskákkal ezt a 90km utat, hogy találkozzunk.

Nekem nincs autóm, párom megtehetné, hogy vesz egyet és másik lakást is csak Ő tudna venni.

Kérlek szóljatok hozzá! Mit kellene tegyek? Jogosan vagyok vele bunkó, amikor piszkálom? Az biztos, hogy nagyon szeretjük egymást, de amikor együtt vagyunk, én sokszor besértődöm, megbántom. Ő meg nyeli, amit magának okoz és szeretné legalább az együtt eltöltött idő nyugalomban tölteni, de én nyugodt lenni nem tudok ilyen körülmények között.