Kulfoldon elok, ti hogy szoktatok megoldani az otthoni szabadsagot?

Nekem már családom, gyerekeim vannak idekint (a párom nem magyar), így nem fordítjuk az összes szabadságot arra, hogy otthon legyünk. Általában nyáron és tavasszal VAGY ősszel 1-1 hét, vagy ha nem jön össze kétszer hazamenni, akkor nyáron 2 hét. Nekem is nagyon fárasztó, mindent előre megtervezek, mikor kivel találkozunk, hova megyünk - és tényleg csak a legfontosabb emberekre hagyok időt, mert szeretnénk pihenni, szeretném ha a gyerekeim a nagyszüleikkel játszhatnának stb.

És igen, van, hogy valakinek kerek-perc megmondom, hogy bocs, idén nem fér bele az időnkbe, hogy összefussunk. Ilyenkor azt is hozzáteszem, hogy itt nálam bármikor szívesen látott vendégek. Akit érdeklünk, az rászán egy fapados jegyet, és megérti.

Megmondom oszinten, hogy nekem mar nincs energiam es szuksegem sem arra, hogy mindig, mindenkivel talalkozzak. Evek ota kulfoldon vagyunk, evente 2 alkalommal jarunk haza, max 2 hetre, olyan is volt, hogy haromszor jottunk, de csak 5-5 napra. Ennyi idobe nem lehet mindenkit ugy bepaszitani, hogy mindenkinek jo idoben legyen, legyunk a csaladdal is, jatszhassanak a gyerekek a nagyszulokkel, esetleg mi is kikapcsolodjunk kettesben a ferjemmel (egy-egy fagyizas kettesben, seta, mozi vagy vacsora), plusz a gyerekeket is elvigyuk kirandulni, megmutatni a varost, orszagot, nah meg persze mindig osszegyulik sok-sok hivatalos inteznivalo.

Raadasul a ferjemnek es nekem nagyreszt kulon barati korunk van, a kozeli rokonok (testverek is) szetszorodva az orszagban, sokat kell ide-oda utazgatni ahhoz is, hogy tenyleg a kozeli csaladtagokat is lassuk.

Eleinte igyekeztunk, vegul mindig volt, aki megsertodott, mert egy ora beszelgetes utan mennunk kellett, alig aludtunk, alig alltunk meg, mire visszamentunk mar hulla faradtak voltunk es a nagy nyaralas utan alig volt eronk ujra dolgozni jarni. Az volt a pihenes...

Arrol ne beszeljunk, hogy kicsit rosszul esett belegondolni, hogy senkihez sem mentunk ures kezzel, apro ajandekokat vittunk, a gyerekeseknek ruhakat, volt, aki ezt-azt hozatott velunk, szoval ugy jartunk haza, mint a malhas szamar, neha ugy ereztem, hogy en vagyok a Mikulas. Es mire osszeszamoltuk, hogy mennyit koltottunk ajandekokra, repjegyre, erre-arra, cserebe hulla faradtak voltunk es nem jutott eleg ido mondjuk a szuleinkkel lenni, vagy pihenni tenylegesen, akkor vegul mindig arra jutottunk, hogy kovetkezo evben inkabb tengerpartra megyunk 2 hetig napozni, furdeni, enni, meg akkor is olcsobban usszuk meg.

Szoval egyszer betelt a pohar es azota nem talalkozunk mindenkivel, pihenni jarunk haza.

Plusz en azt talaltam ki, hogy az ismeroseim nagy reszet egyszerre hivom ossze, elore kituzom a napot (2 honappal korabban), megbeszelunk egy helyet es este 8kor beulunk csapatostol egy beszelgetos, iszogatos estere. Hajnalig maradunk. Igy legalabb nem kell mindenkinek kulon elmondanom ugyanazt, aki kettesben akar beszelgetni velem az is megteheti, felrevonulunk kicsit. Az elso alkalom volt furcsa, mert nem mindenki ismerte egymast, azota mar ez igy nagyon jo. Sot, vannak, akik igy ismertek meg egymast a barataim kozul es azota ok is baratok lettek.

Nálam a "barátok" leegyszerüsítették a dolgot, mert miután eljöttem, hamar megszakadt a kapcsolat velük.

2 barátom van akikhez megyek is, a család meg már megritkult sajnos, de mindenkire egy napot szánok így belefér az idömbe.

Amúgy való igaz, hogy a hazalátogatás merö stressz és fáradtabb vagyok mint egy átlag hétköznap, de ez van.

sziasztok.tudom nem a témához kapcsolódik de itt a válasz adók többsége és a kérdező maga is külföldön tevékenykedik.

én és a párom jó ideje kinn vagyunk egy kisebb városba Anglián belül,de szívesen mennénk próbálnánk ki más országokat,is illetve városokat.ha tudnátok munka ügybe esetleg segíteni vagy valami biztosat mondani akkor azt nagyon megköszöném.:))