Mit tegyek? Romokban az életem.

És nem találnál olcsóbban albit? Azért nem mindenhol ilyen drága, én mindennel együtt fizettem 25-öt,ebben benne volt a net is bérlet is TV is meg a rezsi is, egy nagy szobám volt, a lakótársakkal jól kijöttem. Azért én körülnéznék hátha találnék olyat,ami olcsóbb és engedik az állatokat. A táskakutyák tényleg nagyon aranyosak :)

Ha nem szereted a munkád, akkor azt javaslom, ha van spórolt pénzed végezz el egy tanfolyamot, amiben lehetőséget látsz.

Azon ne szomorkodj, hogy nincs saját lakásod, nagyon sok embernek nincs és ettől senki sem kevesebb. Babát is vállalnak albérletbe, a barátnőméknek 4 gyerekük van, 2 felnőtt és mindig is albérletben éltek, és ettől még ugyanolyan értékes emberek, mint mindenki:) Emiatt ne érezd magad rosszul.

Mit dolgozol, amit ennyire nem szeretsz? Munka mellett nem tudnád képezni magad esetleg? Hogy utána valami olyasmit csinálhass, amit szeretsz. Na persze, tudom, hogy manapság az ember örül, ha van munkája, az már tényleg szinte luxus, ha még szereti is csinálni. Ráadásul ha maga a munka jó is, akkor is lehet rossz a munkahely.

Ha külföldre akarsz menni esetleg dolgozni, várj meg és menjünk együtt :)) Ezt most csak félig mondom viccből, igaz, én még sokára megyek, majd diploma után, az meg még majdnem 3 év :S De én örülnék neki, ha velem jönne egy cca velem egykorú magyar lány, mert úgy azért mégis magabiztosabb az ember :)

Különben ha beszélgetni szeretnél, írj nekem nyugodtan privit, lehet, hogy segíteni is tudok, de még ha nem is, már az is önmagában segítség lehet, hogy beszélni tudsz a problémáidról, és igazából kétlem, hogy ne találnánk valami jó megoldást :)

Pedig ha alaposan szétnézel,akkor találsz ennyiért olyan albit,amit egyedül is ki tudsz bérelni

(én másfeles,37négyzetméterest bérlek ennyiért,látom a különbséget,voltam társbérletben is)

Sőt,3 hónapig voltam akkora szobában is mint te,1 hónap után kalusztrofóbia és kezdődő depresszió...5 év alatt szerintem én kiugrottam volna az ablakon

keress másik albit,az már akkora változás,hogy csak nah...

kutyust sok helyen nem engedik,egy tengerimalac is ugyanugy helyes,sétáltatni sem kell,és ugyanugy tudod simogatni,meg játszani vele

és keress egy pasit,kettesben szép az élet...

Szerintem minden intelligens ember úgy érzi, hogy ami van, vagy amit egyáltalán el lehet érni, az kevés. Millió és egy emberrel beszéltem erről, és senkinek sem volt rá megoldása, szóval úgy tűnik, hogy tényleg ennyi a világ.

Azt ajánlom, hogy ne a gyakorlati dolgokkal foglalkozz, hanem a szellemiekkel. Ne törődj a munkáddal sem a környezeteddel, mind fizikai mind szociális értelemben, csak viseld el. A fennmaradó idődben pedig olyan dolgokat tegyél, amiről úgy érzed, több leszel általa - ez egyénfüggő. Emellett sportolj; tudom, hogy közhelyes, de tényleg, letagadhatatlanul jobban érzi magát tőle az ember.

Azért, ha megtalálod a megoldást a világutálatra, akkor írd meg nekem is, kérlek! :)

Nem kell ennyire komoran látni a jövőt.

Igan szar a helyzet de majd csak lessz jobb neked legalább van munkád gondolj bele több száz ezren vannak akkik normálisan enni sem tudnak mindig abba gondolj bele rengeteg magyarnak 100x rosszabb helyzetben kénytelenek élni nekem ez mindig segít.

Keres egy párt ismerkedj aztán nem leszel ilyen magányos.

Ne kifogásokat keress, hanem megoldást. Anélkül nem fog menni. Pontosan tudod, mi a problémád:

1. munka

2. család

3. társtalanság

Akkor meg mi a kérdés?

1. keress másik munkát

2. igenis menj albérletbe, akármennyibe kerül (adj fel hirdetés, keress lakótársat - akkor fele annyi) - küzdj meg azért, hogy fenn tudd tartani magad

3. keress társat - ne a gyakori kérdésekre írogass, hanem a randivonalra, nők lapja café társkeresőre vagy amelyik szimpatikus. Nem fogsz holnapra pasit találni, de lesznek randik, megismersz embereket, és talán - ha szerencséd van - találkozol az igazival.

4. kezdj új hobbiba, menj el táncolni - ott lesz társaság, menj el kórusba, menj el aerobicozni - nem hiszem el, hogy semmi nem érdekel. A "nincs időm rá" csak kifogás, ha keresel olyan melót, ami nem őről fel, lesz időd rá.

Nagyon jól látod:

"Hiszen a környeztem is a régi... Akkor én hogyan változzam ?"

Egyetlen kérdés van: valóban akarod-e a változást. Ha igen, elkezded az elejétől. Ha nem, akkor kifogásokat keresel.

26 vagy... előbb-utóbb el kell kezdeni. 4-5 év múlva még nehezebb lesz. A sült galamb pedig nem repked.

A külföldi munkáról én nem mondanék le ilyen könnyen a helyedben. Új környezetben több az esély új barátságok kialakítására. És a barátoknak nem feltétlenül kell magyaroknak lenniük.

Egy kutya meg (főleg lakásban) sok időt vesz igénybe. Gondold át azt is, hogy a munkád mellett tudnál-e neki is elég időt adni.