Tényleg csak teher vagyok az emberek számára?

Úgy érzem, valami szeretethiányos szörny vagyok, aki csak ráerőlteti magát a körülötte élőkre. :(

Észrevettem, hogy mindig mások hagynak ott, hogy úgy mondjam. Úgy értem: pl. beszélgetek valakivel, a másik fél mondja, hogy na majd később beszélünk, vagy egyéb ilyenkor szokásos szöveg.

És a párom sem kivétel. Sokszor napokig nem találkozunk, főleg az utóbbi időben, és ő nem érti, miért baj ez nekem. Szerinte, idézem: "Miért kell mindig egymás s*ggében lenni?" Most is este van és most keres, ugyanaz a folyamat... 1 óra msn (az is mindig megszakad a hülye netem miatt), aztán bejelenti, h most megy, ha nem gond... Mindig ő. És mindig ő jelentkezik. Úgy érzem, ha én hívtam volna nap közepén, hogy beszéljünk, összedőlt volna a rendszer. :( Mert akkor fix, h nem mehetne net elé, mert mondjuk az unatkozó, nyugdíjas apja kitalált neki valami jobb programot...vagy szimplán elfoglalja a laptopját, holott annak is van gépe.

Biztosan velem van a gond, csak nem tudom, hogy változtassak a hozzáálláson. Tényleg szomjazom az emberek társaságát, mert olyan egyedül vagyok. :(

22L (párom 27)