Milyen a családi életed, ha a férjed, és a családod nem jön ki egymással?

Hála Istennek nagyobb gondok nincsenek. Párom és testvérem kezdetben igen nehezen találták meg a közös hangot. Nem veszekedtek, vitatkoztak vagy utálták egymást csak nem tudtak egymással kommunikálni. Mára oldódott a feszültség és nagyon jól elvannak. Apu és a párom között még megvan ez a kommunikáció hiány. Nagyon sokban különböznek egymástól.

Az elején közöltem mindenkivel, hogy a családomat és a páromat is nagyon szeretem tehát nem választok. A családomnak nem kötelező szeretni a páromat, a páromnak meg a családomat, de egyik fél se akadályozhatja a másikkal való kapcsolattartást. Mindenki tudomásul vette, így jól működnek a dolgok.

Az én férjem sem igazán jön ki a családommal, tiszta idióta helyzet. Még akkor kezdődött, amikor jártunk, akkor a szüleimnek volt valami bajuk, aztán amikor öszeházasodtunk, ők már közeledtek volna, de a férjem zárkózott el.

Kicsit engem is bánt, de megyek nélküle. Most húsvétkor is csak mi megyünk a gyerekkel, a férjemnek hirtelen "sürgős dolga akadt", de nem bánom, nyugisabb így. Az kicsit bánt, hogy én mindig szívesen fogadom a szüleit (ráadásul ők elváltak, így nem lehet őket egyszerre lerendezni), de mindegy. Így is 1-2 hetente látogatom a szüleimet.

Egyébként átérzem a problémádat, elég nehéz.

Szia! Én nem vagyok férjnél mert még 22 vagyok:) de azért leírom az én történetem is. Több mint 1,5 éve vagyok együtt a Párommal akit nagyon szeretek. De ez nálunk is megvan. Igazából az én családomban nem volt divat h hozzánk úgy járjanak barátok meg minden de volt rá példa.

Az anyukám eddig az összes páromba megtalálta a rosszat és egyiket se szerette majd már csak mikor vége lett. Volt egy 6 éves kapcsolatom azt sem tudták úgy elfogadni.

A mostanival is ez van. Mikor még a Párom többet járt hozzánk akkor ugye megpuszilta anyát. Egyszer anya szóvátette h ne adjon mindig puszit. Mondanom sem kell mennyire kínos volt ez. Azóta nem is akarom h jöjjön így inkább én megyek, de van h anya olyankor húzza a száját és az ott alvásnál is.

Akkor van a másik oldal. A volt pasim szülei akivel 6 évig voltam úgy szerettek mintha a lányuk lennék. Itt más a helyzet. Elfogadni elfogadtak. Van a Páromnak egy bátyja és annak bnője akik minden 7végén hazajárnak a szülői házba. Próbáltam régebben velük megtalálni a közös hangot de mikor beszélgetnél vkivel ő rád se bagózik akkor elág nehéz beilleszkedni. Mindig csak én beszéltem ők meg vagy válaszoltak vagy nem. Egyszer se kérdezték még meg tőlem h h vagyok vagy mi újság. Ezzel szemben nagyon tudják mondani h kerülöm őket. De más mit tenne?

Hiába próbáltam nem ment.

Bocsánat ha hosszú lett de jól esett kiírni magamból. Vannak gondok. De látom sokan vagyunk így ezzel.

Még annyit hozzátennék mi is össze akarunk házasodni és gyermeket is szeretnénk.

08.36 vagyok

Nálunk gyerekkoromban anyukám nem állt szóba az apai nagymamámmal, mondjuk, neki oka is volt rá, de ezt csak akkor mesélte el, amikor a nagymama meghalt, mi pedig felnőttünk már. Mi mindig csak apuval mentünk oda, ez volt a természetes. Ha el tudod érni, (márpedig ragaszkodnod kell hozzá) hogy a család tagjai a gyerek előtt ne tegyenek egymásra megjegyzéseket, akkor nem lesz nagy baj. Nincs tökéletes család.