Mit tegyünk? (gyerek téma)

Először is a történet szereplői mind 35-40 év körüliek.

Az unokatestvéremről van szó akinek a házassága csak a külső világ szerint tökéletes,valójában egy kínszenvedés a unokatesóm részéről.

A férje mások szemében egy hihetetlenül jó parti,és jó fej ember..De nagyon uralkodó típus,és ha kell lelkileg is tud zsarolni.Igazából mi is csak azért tudunk pár dolgot,mert volt eset amikor kiesett a szerepéből a sógor.

A lényeg,hogy a sógor rühelli a gyerekeket,és többször hangoztatta,hogyha ne adj isten a felesége terhes lesz csakis abortusz lehet..Ha tudta nélkül megtartja akkor nagyobb baj lesz mint bárki gondolná..Ezt sosem titkolta.Mint írtam nem vagyunk tinédzserek és a sógornőm már lassan 40 évesen szeretne egy babát..De a férje hozzáállása miatt nem lehet. A fenyegetőzés nem alaptalan a férje részéről,mert egyszer elhagyta a férjét az unokatesóm,de amit ezért kapott..nos nem kívánom senkinek..Így visszament hozzá,mert nincs hova menekülnie..De ennek az eredménye az lett,hogy bár külső szemlélők szerit boldog házasságban élnek a falak mögött igazi harc van..

Egy kicsit úgy képzeljétek el a házasságukat mint Júlia Roberts filmjében "Egy ágyban az ellenséggel"..

Nos pár nappal ezelőtt az unokatesóm átjött egy pici kislánnyal.Sírva kérte,hogy fogadjuk be a kislányt,és "látszólag" neveljük mi..Sokkolt a hír amikor megtudtuk hogy az ő lányuk.9 hónap terhesség alatt még véletlenül sem vettem észre hogy terhes lenne.Komolyan még hízást sem vettem észre..El se tudjuk képzelni,hogy a fenébe tudta titkolni a férje előtt a terhességet.. Megtudtuk,hogy rendesen járt orvosi vizsgálatra egy magándokihoz,és a szülést is megoldotta úgy,hogy azt mondta,az anyját látogatja meg.(a sógor ki nem állja az anyósát,így még véletlenül sem kísérte volna el)

De most a kislány a másik szobában alszik..Jó kislány.De fogalmunk sincs mit tegyünk..Az unokatesóm azt mondja ha megtudja a férje,hogy van gyerek megöli őket..(ahogy mindig is hangoztatja) A terve az,hogy úgyis szomszédok és rokonok vagyunk,így a pici lehetne nálunk amíg valahogy megszabadul a férjétől..Persze ő rendszeresen átjár,és minden anyagi terhet ő vállal..

A gond csak az,hogy én nem akarok kisbabát,és nem akarom nevelni más gyerekét.A felelősség mégis rajtunk van,hiszen velünk van..A páromat is rosszul érinti,mert attól tartunk,hogy azt fogják hinni,hogy a miénk..

Most mit tegyünk? Ha elmondjuk,hogy a gyerek az övékké,lehet,hogy egy hatalmas tragédiát okozunk..

1 hetes a pici,és fogalmunk sincs mit tegyünk..Szerintetek?

38/N