Hűtlenség vagy sem? Elmondanátok erről a véleményeteket?
Sziasztok!
Na ez egy olyan kérdés, ami megcsalás-nem megcsalás határait fejtegeti. Köszönöm annak, aki végigolvassa, és elmondja nekem az őszinte véleményét. Azokat, akik ezt csak bunkó és kövező stílusban tudják megtenni megkérném, hogy inkább tartsák takarékon magukban a gondolataikat! Köszönöm!
Na szóval az a helyzet, hogy adott vagyok én, két éves kapcsolattal, vőlegénnyel. Aktívan tervezzük az életünket, külföldi költözésre gyűjtünk per pillanat. Én nagyon komolyan gondolom, hogy vele szeretnék élni, mert szeretem, szerelmes vagyok belé, és mert a rózsaszín ködön túl ő valóban egy csodálatos ember. Nekünk van jövőnk, szeretjük és tiszteljük egymást.
DE! Én egy hihetetlenül életvidám, mosolygós, közvetlen, jóhiszemű lány vagyok, telis tele szeretettel a környezetem iránt (vannak rossz tulajdonságaim is természetesen, de most csak azokkal foglalkoznék amik ide tartoznak). Imádok mindent ami él és mozog, imádok létezni, imádok tapasztalni, imádom a színeket - ilyen vagyok. Hogyha egy fiú rám mozdul, akkor én soha nem zárkózom el tőle mereven, hanem őszinte kíváncsisággal fordulok felé, szeretném megismerni - mint mindenki mást is. NEM csalom meg a barátomat, soha, sehogyan. Egyszerűen csak barátkozom, veszem a poénokat, alkalomadtán ártatlan flörtökbe belemegyek. Élvezem, hogyha tetszek valakinek, és jól esik, hogyha ezt a tudtomra is adják. Viszont én törekszem arra, hogy ezek a kapcsolataim ne felszínesek legyenek, tehát engem barátként igazán érdekel a másik ember, nem csak egó építésre használom a környezetemet.
És hát itt jön a képbe az én szempontom, miszerint
1. Vagyok aki vagyok, viszont a környezetem emiatt folyamatosan félreért, megaláz, pletykál rólam. Megjegyzem, hogy szinte soha nem azok az emberek, akikkel ilyen módon szoros barátságot alakítottam ki, hanem a szemlélődők, akik minden csámcsognivaló csontnak örülnek.
2. Hajoljak meg az általános és álszent erkölcsök előtt és építsek falat magam köré? Akkor viszont tudom jól magamról, hogy nem leszek boldog, se a kapcsolatomban, sem úgy általában az életemben.
Engem mindenki elfogadna, és szemet hunyna a "csapodár" életformám fölött, ha szingli lennék. Én egyszerűen nem értem azt, hogy miért nem lehet valaki egyszerre nyitott a környezetére, miért nem flörtölhet másokkal, miért kéne elzárkózni érdekes és színes emberek elől totálisan, hogyha van valakije? A negatív kritikák kezdenek nagyon elkeseríteni, és befelé fordulok miattuk, pedig soha nem voltam ilyen. Olyan nagy baj, hogyha lobog bennem az életöröm és nem vagyok egy zárt vár? :(
Mindenféle építő jellegű kritikát és hozzászólást elfogadok! Köszönöm Nektek!
22/L
válasza:Szia!
Én is ilyen vagyok,mi már 7éve vagyunk együtt.Sok pasi bepróbálkozott már,a férjem nem féltékeny ez miatt,sőtt büszke rám,viszont ha már valakivel többet beszélek esetleg látják hogy hülyülünk,mosolygok közbenakkor már másnap az megy hogy lefeküdtem vele.Ilyenkor megfogadom hogy nem szólok senkihez többé,de nem tudok olyan lenni és végülis amig a párom nem tesz szóvá semmit ,már pedig csak neki van joga és az ő véleménye számit,addig ki nem sz@rja le hogy más mit pletykál:Saztán megint kezdődik előlről...
válasza: válasza:Hát ez tényleg egyénfüggő, kinek mi fér bele.
Én soha nem tudnék flörtölni párkapcsolat mellett, és biztosan kiverné a biztosítékot, ha a párom tenné ezt.
Olyan pasit kell keresni, akinek ez belefér hosszútávon. Azt meg le kell szarni, hogy mit mond mást, ha titeket nem lehet kikezdeni. De ehhez nagyon erős kapcsolat kell, nekem nem érné meg kockáztatni.
válasza:Szerintem mindenkinek ilyennek kellene lenni, nem lenne annyi búskomor ember. Én ebben semmi kivetnivalót nem láttam, ahogy leírod, itt csak egy kérdés van, a párod mit szól ehhez a viselkedéshez. Ha ő ezt mind tudja amit itt leírtál, és elfogadja, nem féltékeny, akkor senki mással ne törődj. Pletykálni mindig is fognak az emberek, elsősorban az olyanok akik irígyek erre az életvidám, nyitott természetedre, mert ők nem tudnak, vagy mernek ilyenek lenni, ahogy írtad a társadalmi elvásárok miatt.
Valahol én is ilyen vagyok, és sok férfi félreérti, azt hiszik, hogy kapható vagyok...., aztán rájönnek, és sok pasi haverom van, sőt elmondhatom, jobban érzem magam velük, mint a csajokkal. Általában 4-5 pasi társaságában szoktam lenni,(ők a kollégáim és jóban vagyunk nagyon), ők iszogatnak beszélgetnek (én nem iszom alkoholt), de nagyon jól érzem magam velük, és erre most döbbenek rá, hogy 4-5 csajjal még sosem voltam így együtt. Tehát, ne törődj Te senkivel, csak a barátoddal és magaddal azt javaslom! Légy boldog, és mindig ilyen nyitott, akkor nem lesz semmi baj! Egy középkorú "fiatal" nő! :)
válasza: válasza:Ne foglalkozz az idegen, látásból ismert személyek véleményével. Bár nekem a flörtölés már nem fér bele, csak amolyan maximálisan érezze a másik, hogy mi csak is haverok vagyunk, és nem is lesz több.
A lényeg, hogy a párodnak mi a véleménye, ha őt nem zavarja, hát csak nyugodtan. Viszont ha neki rosszul esik, akkor kicsit kénytelen leszel visszavenni, ha vele akarsz maradni.
válasza:Úgyhogy ez mérték, és párfüggő*
Ja és még annyit, hogy én ezt nem állandóan teszem, és igyekszem szolidan. Ha elszaladna a ló, és ez nem csak viccelődés lenne, ami bárhol elfér, egyből leállítanék mindenkit. Nekünk amúgy is olyan baráti körünk, hogy szeretünk viccelődni, minden témában... Akár szex, akár a tulajdonságaink kifigurázása, vagy bármi...
Hát erről így konkrétan, mint probléma nem beszélgettem még nagyon a párommal. Nem mutatom neki, hogy ez bánt engem, épp elég, ha én rágódom rajta. El szoktam neki mesélni, hogy már megint milyen sztorikat hallottam magamról, de ez nem érdekli. Azt is tudja, hogy mikor kikkel merre megyek, kivel milyen a viszonyom. Ha összefutunk a férfi ismerősökkel nyilvánvalóan elhagyjuk a hülye szexuális tartalmú poénokat, de ugyanúgy viselkednek velem és én velük: puszi puszi, beszélgetés, nevetgélés, az illetőre (is) figyelek. Az egyetlen dolog, ami kicsit itt hibádzik az az, hogy a párom régebben betegesen féltékeny volt, és fél attól, hogy "visszaesik" ezért megkért, hogy ne meséljem el, ha valaki rám hajtott. És mivel sok barátságom így indult, kicsit nehéz válaszolni a "na és hogy ismerkedtetek meg" kérdésre :/ De ezt leszámítva a páromat nem érdeklik a pletykák, mert ismer engem eléggé.
Nagyon örülök annak, hogy mások is vannak ilyen cipőben. Tegnap egy csapat 18 év körüli sráccal dumáltam el munka közben, és az egyikük elkezdett kielemezni engem meg a kapcsolatomat, elég degradáló stílusban. Nagyon rosszul esett a dolog, ezért is írtam ki a kérdést. Mostanában egyre többször fordul ez elő.
Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy amikor ilyen történik akkor elszomorodom, visszahúzódom picit a csigaházamba, és azt gondolom, hogy akkor soha többé nem leszek kedves senkivel, mert úgyis csak rib.ancként jövök ki belőle. Aztán persze újra elkezdek "ragyogni", én egyszerűen ilyen vagyok. Szeretek mindenkit :(
Összesen, summa summarum 3 lány barátom van, és nem ismerik egymást. Mindenki más fiúk... Ellenségeim sincsenek, max rosszakaróim (főleg lányok.... ), de én haragudni sem tudok senkire. Volt olyan, hogy egy személy, aki évekig áskálódott ellenem hirtelen a segítségemet kérte, mert nem volt más választása, és szívesen segítettem neki. Naiv vagyok, tudom. De alapvetően én ezzel nagyon boldog lennék, ha nem támadnának miatta.
válasza:az elöttem szólókat tudom erősíteni. Szerencsés vagy és leszel ha sikerül megőrizned ezt a fajta nyitottságodat frissességedet... sajnos rengeteg ember van aki nem képes felszabadultan élni és élvezni az életet..
amig tudod hol a határ - és tudod, mert nem engedsz mindenféle pasinak- addig teljesen elfogadhato a viselkedésed és követnivaló. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!