Nemtudok kiigazodni a barátomon. Ha nem érek rá akkor kell a segítségem, ha meg ráérek akkor meg ne segítsek?

Az utóbbi 1.5 hónapban mindennapom abból állt, hogy tanultam, meg aludtam vagy 6 órát, kb még az evést is fölösleges időnek tartottam, mert annyira sokat kellett tanulni. 10 vizsgazárthelyi dolgozatot írtam, mellette szakdolgozatot írtam, dolgozni is heti 1x jártam, hogy legyen egy kis pénzem. És a barátom folyton azzal nyaggatott, hogy miért nem segítek neki? Nem igaz hogy én sosem érek rá. Én meg azt nem értem, hogy miért nem képes megérteni, hogy tanulnom kellett. Most meg itt van az első szabad hétvégém, felajánlottam neki, hogy lenyírom a füvet meg kerítést is festhetünk. És most meg azt mondja, hogy inkább ne ma, majd máskor. Majd holnap. Miközbe tudja nagyon jól, hogy holnap megint nem leszek itthon, hétfő- kedd meló estig. Lehet hogy nem is akarja hogy segítsek neki? Meg nem is akarja hogy elmenjek hozzá, épp lakást gipsz kartonoznak, meg áramot vezetnek be, vannak vagy 5-en. És az anyja ilyenkor mindig készít kaját, bár régebben is mikor ott voltam, soha semmiből nem kínált meg, ha maradt is valami, gyorsan összepakolt és vitte haza a maradékot. Aztán barátomnak egyszer szóvátettem, hogy hogy lehet valaki ilyen állszent, ott körbelegyeskedi minden munkás körül, engem, a menyét meg 3,5 év óta sem néz semmibe. Lehet barátom csupán azt akarja elkerülni hogy megint sz*rul érezzem magam ha megjön az anyja? Egyébként tényleg inkább kerülöm, mert csak felidegesít. Pedig próbáltam feléjük nyitni, próbálkoztam 1 évig, de aztán nagyon meguntam és inkább kerülöm, persze ők nem tudják hogy szándékosan. Csak olyan rosszul esik ahogy a barátom viselkedik, miért nem mondja meg őszintén, hogy miért ne menjek segíteni? Lehet azért mondja a holnapot, mert holnap már nem lennénk ott a munkások sem?