Emiatt csak én kezdek haragudni vagy már ti is furcsálnátok?

"A helyzet az,hogy elvileg van egy jó barátom..." Nagyon pontosan megfogalmaztad, hogy mi a gond ezzel a "barátsággal". Teljesen egyoldalú.

Ha egyébként is szokásod a barátoknak, haveroknak azonnal "ugrani", és ez számodra nem okoz semmiféle gondot, vagy plusz munkát, akkor semmi gond.

De láthatóan megfordult már a fejedben, hogy ez valahogy mégsem igazi barátság. Szerintem gondold végig, hogy mit vársz, és te mit adsz egy "életre-halálra" baráti kapcsolatban. Ha az illető nem üti meg a mércédet, nyugodtan minősítsd vissza haveri kategóriába, és kezeld is úgy.

Kedves kérdező!

Annyit légyszi árulj már el, hogy mind a ketten fiúk vagytok, mind a ketten lányok vagytok, te vagy lány, és a barátod a fiú?

Férj és feleség nem lehettek, mert akkor nem is kérdeznél ilyesmit.

Nálunk rosszabb is volt ennél, amit leírtál, de nekem lány volt a barátom/barátnőm. Én már nem tartom vele a kapcsolatot régóta és már nem is érdekel, hogy egykor mennyire jóban voltunk, mindenhol kihasznált, érzelmileg, anyagilag, mindenhogy, de hiába mondta férjem én nem vettem észre. Aztán mégis kinyílt a szemem.

Esetek, amik velünk előfordultak:

- felhívott zokogva, hogy kidobta a pasija, találkozzunk, üljünk be a kedvenc kocsmánkba... rohantam hozzá. A kocsmában egymás után kérte a feleseket, borozott, még pizzát is rendelt.... már az elején kiderült, hogy cigit nem hozott magával, mondtam akkor vegyen azt is. Dumáltunk vagy 3 órát a végén derült ki nincs nála pénz. És nem egy ilyen volt. Az agyam eldobtam, vagy 5 ezres számlát csinált. Én két felest és egy kólát ittam, a többit ő.

- fősulin minden német háziját én csináltam, örültem, hogy segíthetek, de mikor visszakértem egy földrajz könyvem a zh-hoz, még 3 hét múlva sem hozta, engem meg meghúztak. :( (persze ő 4-est kapott félévkor németből)

-bármikor hívott, ha nem dolgoztam, ugrottam, rohantam hozzá, hajnalig beszélgettünk nála, éjjel bolyongtam egyedül haza. Ha én hívtam, hogy bajom van sokszor fel sem vette a telefont.

- a legrosszabb ami betette a kaput, nála maradt a biciklim, mert esni kezdett az eső és nem akartam úgy hazatekerni. Hosszú ideig nem mentem érte, azt mondta nem baj, elfér a pincében. Jött az ősz, tél... nem kellett a bicikli, tavasszal egyszer elhoztam, aztán megint esett, megint nála hagytam. Vége lett a sulinak, egyre ritkábban találkoztunk, hiába hívtam, nem tudtunk nála találkozni, hogy elhozzam a biciklimet, mert folyton különböző helyekre költözött, az anyját nem zavarhattam emiatt. Évek teltek így el. Legutóbb kb fél éve hívtam, azt mondta betörtek és ellopták a biciklimet. Aha :(

Na mindegy, hosszú a sor. Arra nem méltatott, hogy olykor felhívjon mikor terhes voltam... most már két éves a kisfiam, nem nagyon keres, de nem bánom. Lezártam. Ott maradtak fontos könyveim, dvd-im és a biciklim is :(