Fiatal lányok! Nektek is van ilyen szülőtök?

Nekem apámról van szó konkrétan. Sokat dolgozik, ez tény, de nagy részét magának okozza, nem is pénzből, csak munka nélkül unatkozna. Mióta bevállalt egy másodállást (ezt sem pénz miatt, leginkább hatalomvágyból...), azóta egyszerűen elviselhetetlen. Ma pl összekaptunk a húgommal, ő is szemtanúja volt, de hát köztünk a veszekedések szinte mindennaposak. Erre apám elkezdett őrjöngeni, teljesen kikelt magából, de úgy, hogy azt le nem tudom írni. Elmondott minket mindennek, mikor meg kérdeztem, hogy most mi baja van, akkor még jobban üvöltött. A végén az volt, hogy én nem tudok egy normális szót szólni senkinek sem (mindig illedelmesen beszélek mindenkivel, sosem volt rám panasz), és hogy mi vadállatok vagyunk, hogy mi vagyunk a világ legutálatosabb "kölykei", hogy húzzunk be a szobánkba mindketten, és ki se mozduljunk onnan, míg anyám haza nem ér, különben megver minket. Előtte a húgomnak is olyanokat kiabált, hogy kinyírja, hogy ne merjen egy mukkot sem szólni, mert kitép a nyelvét és ehhez hasonló durva dolgok. Aztán befutottam sírva a szobámba, mikor hallottam, hogy tovább folytatta anyámnak a szidalmazásunk (tényleg egy szót nem szóltunk hozzá!), akkor kimentem zokogva, hogy most miért kell így beszélnie, miért kell üvöltözni egyből... erre mégjobban üvölteni kezdett és jött felém vérvörös fejjel, torkaszakadtából ordítva, hogy húzzak be, különben "megken". Pár napja teljesen ugyanezt lejátszotta, ráadásul a barátom előtt, akkor is majdnem megvert, teljesen átváltozott valami vadállattá, akkor azért, mert meg mertem említeni, hogy miért nem megyünk újabban soha sehova, mikor régebben annyit kirándultunk, és nekem ez hiányzik (nem a pénzről van szó, mert az lenne rá... csak apám begyöpösödött, soha nincs kedve, pedig anyám is menne szívesen ide-oda). Szóval ez leírhatatlan, valaki ekkora vadállat legyen, így kikeljen magából, tényleg nem tudom szavakkal leírni. Anyám is csak csodálkozik, próbálja előttünk mentegetni, de a húgommal tudjuk, hogy erre nincs mentség, hogy valaki ok nélkül így bánjon a lányaival. Soha nem ártottunk neki, egy rossz szavunk nincs, mert tudjuk, hogy milyen agresszív, sőt még segítünk neki a munkájában is (vállalkozó), amikor tudunk, és olyanokban is, mint a fa szedés, -rakás, hogy ne egyedül kelljen neki. Erre így reagál. Annyit sem lehet mondani neki, hogy "kék az ég", mert akkor is torka szakadtából leüvöltene, elmondana mindennek. Évekkel ezelőtt kezdte, azóta egyre durvább a viselkedése (60 éves). Lehet kezd megőrülni? Félek, hogy egyszer annyira eldurran az agya, hogy összever vagy valami. Mit lehetne tenni? Már mindketten kerüljük, ahogy tudjuk, egy héten nem váltok vele 2 mondatot se, de ha mégis, akkor is ez van. Anyám is frusztrált emiatt, ő sem mer szólni neki egy rossz szót sem. (Hozzáteszem, van egy nagyobb lánya az előző házasságából, őt már elüldözte az agresszivitásával, már nem is köszön az apjának... de ő legalább elmenekülhetett.) Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? Együtt lakunk, és az egyetem miatt még ide kényszerülök sokáig, valahogy ki kell bírnom. Van másnak tapasztalata ilyen szülővel?