Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Valaki segitene, hoyan tudnam...

Valaki segitene, hoyan tudnam ezt megoldani? (magyarazat lent)

Figyelt kérdés

Nem feltetlenul idetartozik, de ide inkabbertelmes valaszok erkeznek, ezert raktam ebbe a kategoriaba.

Szoval nagy problemam(legalabbis szamomra ez a legzavarobb), hogy szornyen onbizalomhianyos vagyok.Amugy nagyon vidam es nagyszaju lany vagyok, de kb. 15 eves korom ota sokszor hatterbe szorul ez bennem, pedig nem szeretnem.

Kb. 8. vagy 9. osztalyban kezdodott az egesz. Volt 2 osztalytarsam, akik folyton terrorizaltak, csunyanak, hulyenek neveztek. Hosszu honapokon keresztul kellett ezt hallgatnom, a legnagyobb szorakozasuk az volt, hogy fejbevagtak hatulrol, mikor nem figyeltem es persze mindenki nevetett. A tanaroknak nem szoltam, nem akartam "streber" lenni, csak magamban tartottam. Neha mikor mar nagyon elegem volt rajuk kiabaltam, hogy hagyjak mar abba, ezt persze ok meg viccesebbnek talaltak es tovabbcsinaltak.

Ennek az lett a vege, hogy a szuneteket olyan tavol toltottem az osztalytol amennyire lehetseges volt, kinn maszkaltam a tanarra varva.

Ezek utan folyton azt ereztem, mindenki engem nez, rajtam nevet.(pedig nem voltam sem kover, sem ronda)

Innentol kezdve nagyon szegyenlosse valtam, ha egy tanar kerdezett valamit, leblokkoltam, csak arra tudtam gondolni: ugysem tudsz valaszolni, hulye vagy.

Ha azt akarta egy tanar, hogy olvassam fel a hazimat inkabb azt mondtam nincs kesz es 1est kaptam. Egyszeruen csak azt ereztem, hogy amit en csinalok, csak rossz lehet.

Azota sem sikerult nagyon valtoztatnom:(

Ha valaki csak egy kicsit is felemeli a hangjat, egybol jonnek a negativ gondolatok.

Es mivel mindig izgulok, ha kerdeznek valamit, folyton elkapkodott, ostoba valaszokat adok, nem merem vallalni a gondolataimat; 2 perc mulva meg magamat szidom es tele a fejem ertelmes, logikusvalaszokkal.

Egy ideje kulfoldon elek, eleg sok nehezseggel allok szembe, probalok optimista lenni, elhitetni magammal, hogy nem vagyok ostoba.

De nem igazan sikerul.:(

Annyira szeretnek vegre tullepni ezeken a dolgokon, de nem igazan megy.

Sok tervem van a jovore nezve, uzleti teruleten szeretnek dolgozni, de ennyi onbizalommal nem sok ertelme van.

Hogy segithetnek magamon?:(

Bocs ha kisse hosszu es ertelmetlen lett.

Koszi a jo tanacsokat!


2011. jún. 2. 23:56
 1/6 A kérdező kommentje:
Ha szamit esetleg: 20/L
2011. jún. 2. 23:58
 2/6 anonim ***** válasza:

Javaslok egy pszihológust! Veled egykorú vagyok és ezeket én is átéltem. Engem azért piszkáltak, mert dongalábas vagyok.

Gondolj bele! Ezek az osztálytársak valójában féltek. Féltek attól hogy ők lesznek kiközösítve, ezért kerestek valakit akibe belerúghatnak.

Talán otthon ők voltak a piszkáltak.

Én őszintén sajnálom ezeket az embereket. Azokat is, akik végignézik, és nem mernek tenni ellene. Gondolj bele, te mennyivel jobb ember vagy náluk!

Az idegességre a nagy levegő technika a legjobb.

Ha gondolod szívesen e-mailezek veled!

2011. jún. 3. 00:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Én is 20éves lány vagyok, és velem is történtek hasonlók... sajnos nekem alapból voltak lelki gondjaim, család... :S és ez kihatott a sulira is... sosem voltam olyan nagy szájú, inkább félénk visszahúzódó... 5.osztályban kiközösitett az egész osztály, elöször poénnak indult... aztán eltelt 2hét.. még mindig nem állt velem szóba senki... és ahogy teltek a hetek, nekem akartak jönni, fellöktek a lépcsön, legurultam, ezután a nagymamám bejött a suliba, igazgatóit kapott az a 2lány aki a legjobban szekált, ezután rosszabb lett a helyzet, suli után volt, hogy utánam jöttek felpogoztak, és ha visszaakartam adni lefogták a kezem... ezek után a fiúk megunták, hogy ilyenek a lányok velem, és ők mindig megvédtek. Rossz volt nagyon, nem voltam sosem rossz indulatú, mindig segitökész és kedves voltam, kis csendes...

Aztán 6.osztályban elment az a 2lány aki uszitótta ellenem az osztályt, utána nyugis éveim következtek, de azóta sem tudok suliban olyan felszabadult lenni, órákon én is izgultam, nem szerettem felelni se...

ezt legyőzni csak úgy tudod, ha szembe nézel vele, és megprobálsz nem gondolni rá. Én midnen reggel a tükörbe nézek elmondom 5x magamba, hogy "bárki bármit gondol rólam, én jó vagyok, szép vagyok, nem bánthat senki, erős vagyok" nekem ez segit!

2011. jún. 3. 00:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!


Hasonló cipőben jártam / járok. Ha gondolod, szívesen beszélgetek veled! Írj privit (persze csak ha szeretnél!)

26L

2011. jún. 3. 00:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Sportolj! Az segít.

Lehetőleg valami olyat, amitől keményebbnek érzed magad.

2011. jún. 3. 01:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:

Én is voltam hasonló helyzetben, nekem egyfajta pánikbetegséggé fajult, már nem mertem bejárni az egyetemre, vagy akár csak elmenni bankba, vagy vásárolni.

Sokat segít, ha kibeszéled, leírod (pszichológus, szakember, ismerős, akiben megbízol, vagy vadidegen, akinél nem számít, hogy mit gondol /írhatsz nekem is, ha akarsz/, naplóírás)

A lényeg, hogy tisztába gyere a saját dolgaiddal, és jó ha van melletted valaki a változtatás időszakában. Ezt csak úgy lehet legyőzni, ha belemész a nehéznek vagy épp lehetetlennek tűnő feladatokba, és sikeresen megoldod. A sikerélmény építi az önbizalmat.

Kitartás, mindent lehet, csak akarni kell!

2011. jún. 3. 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!