Kérek szépen-köszönöm, illetve kaphatok-semmi?

Neveletlen felnőttek nevelnek gyerekeket.

A téma természetesen a fenti egyszerüsítésnél jóval bonyolultabb és összetettebb, a helyes hozzáállás ha nem akarsz belemerülni annyi hogy nem érdekel, nem az én gyerekem.

Én is kaphatok-kal szoktam kérni vmit vkitől. De én azért oda szoktam mondani a köszönömöt.

Szerintem a kérek szépen egy.. mondjuk papírzsepit, és pl nincs az illetőnél, hogy mész el onnan? 'Nem baj' nem igazán odaillő. Nem igazán illik oda semmi, szó nélkül meg picit fura.:D Remélem, érted, mire gondolok.

Amerikanizálódunk. Ugye ott az udvarias formula a "Could you give...", amit nagyjából "Kaphatok egy...", "Adnék egy..." -nek lehet tükörfordítani.

Normális fordító persze kérem szépennek fordítja, de már annyi nem normális van, aki nincs tisztában - a jalak szerint - a saját anyanyelvével, hogy átment ez a forma a köztudatba. Az utána lévő köszönet meg valamiért lemaradt.

"Nem parancsoltam, csak mondtam"

Hogy kell egy gyereknek 'nem parancsolni' csak mondani?

Vagy forditsuk meg, hogy kell parancsolni, hogy kell elképzelni mikor Te a gyereknek parancsolsz??

És rendesen azt hiszed hogy a te hatásodra vált évek múlva a gyerek jólnevelté.

Iszonyat ez a két véglet, a teljes nemtörödömség és az urolkodási hajlam, akár más gyerekén is.

Semmivel sem jobb a te hozzáállásod mint a másik végleté, sőt, talán még károsabb.

Olyan jó, mikor látom, a kötekedők nem haltak ki :)

Azért megmagyarázom. Jött a gyerek, mondta, hogy -add ide. Én mosolyogva annyit mondtam : kérem szépen. ez lement párszor, és mondta magától. Bocs, hogy nem írtam akkor kisregényt, most leírom. Utána még sokszor lejátszódott ez a jelenet, vagy nálunk, vagy náluk, és a gyerek lassan teljesen leszokott erről. Közben az is segített, hogy anyuka, aki addig sosem használta ezeket a kifejezéseket, elkezdte használni, és a másodikat már így tanította. Ennyi, leírtam. Aki szeretett volna bővebb tartalmat, az olvashatja, aki pedig kötekedni akart, az akkor is fog, ha fejem tetejére állok :)

Nem kötekedés ez, hanem egy nagy gyermeknevelési hiba szembesitése, ami épp olyan nagy - sőt - mint a nemtörödöm, lusta szülők hibája.

Csak mig a lusta szülők feltehetőleg tudnak a hibájukról, te nem, te azt hiszed ez egy jó út.

Már ott elvérzik az egész, hogy egy gyermekkel kapcsolatos mondatba betetted a parancs szót, most pedig leirod hogy az anyukája nem ismerte azokat a kifejezéseket amiket TE megtanitottál neki.

Szerencsére jöttél te és mind a gyereknek, mind az anyukának megmutattad a helyes utat.

Nevetséges.

A parancs szó abban hangzott el, hogy -nem parancsoltam-

Na mindegy, nem süllyedek a kötekedők szintjére. Biztosan egyetemet végzett emberek vagytok, bocsánat :)