Milyen a szerelem? Létezik erre valami megoldás?

Ne aggódj, előbb vagy utóbb téged is utolér a végzeted. És nem áldozatnak fogod megélni, hanem párfilléres árnak a felbecsülhetetlen boldogságért. Én magam is így voltam ezzel, sőt én sokszor önként adtam... És boldogított. Pedig alapvetően nem vagyok egy behódoló ember. A múltkor konkrétan nemhogy nem engedett bulizni, hanem ő maga hajigálta ki a cuccokata szekrényből hogy öltözzek és menjek végre, mert azokat a barátnőimet már egy éve nem láttam és rám fér. Merthogy én nem akartam menni, mert bántott a tudat, hogy ő otthon kuksol majd egyedül.

20L

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Shakespeare LXXV.szonett/Szabó Lőrinc

Én is ilyen voltam. Mindent a céljaim alá rendeltem, amiket még nem sikerült elérnem, de jó uton haladok feléjük. Nem volt komoly kapcsolatom inkább csak felszinesek, mert ugyan ettől féltem, hogy feladom magam. A mostani páromnál érzem, hogy mindenben támogat. Hogy meghagyta a saját életem a céljaimat, de ugyanakkor ugy beépült az életembe hogy észre se vettem.

Majd te is találsz egy olyan fiút, aki tolerálja az elképzeléseidet.

Ha pedig egyáltalán nem vágysz kapcsolatra, azzal sincs semmi gond fiatala vagy valósítsd meg önmagad.

Egyébként a leírtak alapján nem tűnsz behodolós csajnak, nem lesz az, hogy a párod fog irányítani.

Én ugy érzem, hogy most szerelmes vagyok mégis vannak csajos programok barátnőimmel, nem hanyagolom el őket, az meg szóba se jöhet hogy a párom mondja meg hogy mikor mehetek bulizni. Akkor megyek amikor szeretnék akár vele, akár külön. És ő is így van ezzel.

Bízunk egymásban, de nem egymásban élünk. Nem változott meg gyökeresen az életünk attól, hogy összejöttünk, csak sokkal jobb lett.

Majd te is észreveszed. És kívánom, hogy érd el a céljaidat!

Nekem te nem olyan csajnak tűnsz, aki feladná az álmait. Legyen nyugodtan barátod. Ha akadályozni próbál valamiben, akkor majd kirakod. Egyszer engem is próbált az exem. Mondtam is neki, hogy ezt gondolja át még egyszer, mert ebből nem engedek. Aztán nem emiatt szakítottunk, de ez most mind1.

Ha kapcsolatod lesz, az valamennyi kompromisszum az tény, de nem saját magad teljes feladása. Szerintem az már nem normális. Látok ilyen párokat, de nem irigylem őket. Én is járok külön bulizni, a barátom is jár külön bulizni, de együtt is szoktunk. Nem tiltunk egymásnak semmit (jó, hazudtam: amikor le akart döngetni biciklivel valami dombról másodszor is, hogy majdnem megelőzte a kocsikat, akkor leállítottam...) De ami nem életveszélyes, abba nem szólok bele és ő sem. Mindketten akkor bulizunk, amikor akarunk és oda megyünk ahova akarunk.

Nagyon tetszik a kérdező hozzáállása dolgokhoz :) A legtöbben csak mennek és keresik a szerelmet... Merhá' boldoggá tesz meg mindenki azt csinájja... Szerintem meg nem kell mindent vakon követni amit a tömeg csinál és emiatt természetesnek tűnik...

Háromféle választ adok:

1. Ha tényleg szerelembe esel, akkor azok a célok, amelyek most nagyon fontosak számodra, lehet átértékelődnek. Képzeld el így: most minden álmod egy csokis fagyi. De joghurtosat még nem ettél... Ha egyszer megismered a joghurtos ízét, lehet rájössz, a csokis fagyi egy mellékvágány volt/lett volna. Az ember változik.

Nekem is vannak emlékeim miket akartam minden árom megvalósítani régen és ezek elég messze állnak a mai céljaimtól (ja és még szerelmes se vagyok :D )

Ne félj a jövőtől. Csak gondolatban létezik. A jelen, amit látsz magad körül most, azzal kell foglalkozni :)

2. A szerelem az én értelmezésemben (legalábbis az eleje) tényleg elvakító és egyszerűen azért van, hogy megszokd a másik hibáit (tökételesnek/"az igazinak" lásd) míg a összeszoktok, azaz közösen csináltok minden és emiatt már szar lesz elválni, hiszen az ember nem szereti ha valami bevált dolgon változtatni kell... Amolyan ideiglenes ragasztó az emberek között hogy párban leéljék az életüket... Ideiglenes, azaz legtöbbször elmúlik (1-3 év után) és ami megmarad utána attól függ hogy tényleg boldog leszel-e az illetővel. A szerelem egy kábítószer és mint olyan, tényleg van káros hatása is... Csak ehhez a kábszerhez nem kell tű meg dealer, cserébe spontán és szabályozhatatlan az egész....

Lényegében itt azt mondom, hogy "ez van"... Ha össze akarod kötni az életed valakivel, akkor nagyon valószínű hogy alá kell vetned magad a szerelem kiszámíthatatlan folyamatainak...

3. Ha már úgy is kételkedő vagy a szerelem "hatékonyságával" kapcsolatban ("Létezik-e megoldás?") Akkor erre azt tudom mondani, hogy igen. Létezik.

A szerelem nem az egyetlen út a boldogsághoz. Sőt a szerelem szerintem egy elég hatékonytalan módja a boldogulásnak, kb mint ha tátanád a szád a sült galambért... Igazából lehet beleesik, szép a remény az elején, de....

Jelen meggyőződésem az, hogy van sokkal tisztább formája is a boldogságnak mint a szerelem. Egy olyan formája ami nem végződik fájdalommal, nem tapasztalsz közben félelmet, senki sem birtokolja a másikat, és legalább olyan szép mint a szerelem...

De erről itt nem írok többet most.

23/F