19-21 évesek! Ti is féltek a jövőtől?

Szeptemberben 20 éves leszek, a szakmám jövő nyárra lenne meg. Kicsit zűrös itthon a hangulat, apám kicsit alkoholista, nem arról van szó, hogy minden nap kotta részegen jön haza, de minden nap bemegy a kocsmába és minden nap legurít pár sört vagy épp ami jön, persze mindezt számlára teszi mivel az utóbbi években eléggé eladósodtunk, köszönhetően a sok kölcsönnek...tőlem várják el a megoldást a problémáikra, a tavalyi nyaram azzal telt el, hogy egy hónapot itthon unatkoztam, mert kikapcsolták a netet és néha a villanyt is mert nem fizették be a számlákat, aztán egy hónapot végig dolgoztam úgy, hogy majdnem minden nap reggel 7-től este 8-ig, ez ott ahogy számolták 12,5 órát jelentett 350 Ft-os nettő bérért dolgoztam 7 napbóűl 6-ot csak, hogy a számláikat fizessem. Mikor elkezdtem dolgozni elsőnek úgy terveztem, hogy kitisztázom a netet, hogy legalább legyen valami kis szórakozásom mivel a digit az én tévémre nem vezették rá csak az övékére és öcsémére, aztán októberben bírtam csak befizetni a netet a gyakorlatos pénzemből...februárban rátaláltam Dettire, ő 18 éves, anyja egyedül neveli őt és a 11 éves öccsét és mind a ketten ellene vannak, mivel T-mobile-s előfizetés van a telefonomon, csináltattam családbarát kedvezményt, így havonta 100 órát "ingyen" (1900 Ft-ért, 950 fejenként a havidíja, de ez szinte ingyen van) szinte minden nap azt hallom este a telefonban, hogy sír, mert megint ugatás volt otthon. Nálunk apám kijelentette eddig 4x, hogy vagy Ő megy itthonról vagy én, de ha Ő megy akk nekem rosz lesz, Dettivel arra jutottunk, mivel mind a ketten elég zűrös családi légkörben vagyunk, szeptembertől megpróbáljuk együtt külön a szülőktől, mamájáéknál lakhatnánk, akármeddig és csak rezsit kellene fizetni, bérleti díjat nem. Detti most érettségizett, jövőre fősulira megy, de úgy döntött, hogy mivel együtt fogunk élni és csak magunkra számíthatunk, levelezőn fog tovább tanulni és közben dolgozni. Én eddig géplakatosnak tanultam, nem lenne rosz szakma, sőt, nagyon szeretném, ez az évem eltelt 12. évfolyamban úgy, hogy a géplakatos szakmából szinte semmit se tanultam annál a cégnél, ahol gyakorlaton voltam, a fő feladatom az az volt, hogy pl 2 hónapon keresztül minden gyakorlatos héten, minden egyes nap ugyan azt a 4 lyukat fúrkáltuk ki egy 4,5 méteres csövön, vagy ugyan ezen a csövön a heggesztési varratokat salakoltuk le, vagy például a horganyzás hibáit javítottuk ki ezüst festékkel. aztán az utóbbi egy hónapban már be se jártam, mivel nem fizettek ki rendesen szerződés szerint és az iskolát azért kerültem el, hogy megvonják a családi pótlékot utánam, hátha akk kevesebb lesz a kocsma forgalma egy emberrel, de nem, minden ugyan úgy megy tovább, miután a drága édesapám megtudta, hogy a cégnél felmondták a szerződésem júni 1-el egyből jött azzal, hogy mi lesz így a családi pótlékkal?? mondtam neki, hogy semmi, am se sokáig járt volna már...most megyek dolgozni, ugyan ahoz a céghez, ahol tavaly nyáron voltam, idén már 375 Ft lesz az órabérem és most minden nap 12,5 órát fogok dolgozni, hogy a lehető legtöbb pénzt bírjam összeszedni szeptemberre. Augusztus végén költözök pestre kecskemétről, már maga a költözés se lesz olcsó, és nagyon félek attól, hogy nem találok munkát, nem vesznek fel a suliba ahol be tudnám fejezni a szakmámat és így 8 általánosom lesz csak, vannak OKJ-s képzések meg mindenféle lehetőség, de nem ugyan az egyik se, mintha normálisan szerezném meg a szakmámat. lassan egy hónapja beszélünk Dettivel a költözésről, az elején még nem féltem és azt gondoltam, hogy jobb lesz mint itt sokkal, de az utóbbi 2 hétben rámtört a félelem, hogy mi lesz ha nem jön össze semmi se, csak a költözés? ott találjuk magunkat egy lakásban aminek csak a rezsijét kell fizetni, a pénzünk egyre fogy, szakmánk nincs és a végén kerülünk a híd alá...nagyon félek tőle, de itthonról szeretnék már elmenni mindenféleképpen, se én se Detti nem bírjuk már sokáig ezt a családi légkört, minden nappal egyre rosszabb minden és egyre kilátástalanabb a helyzet, de tudom, hogy meg kell tennem mindent azért, hogy jobb legyen majd. Nehéz lesz a kezdet, én eléggé pesszimista vagyok, mindennek csak a rossz oldalát látom és csak ritkán a jót és néha nem mérem fel eléggé a helyzetet. Eddig úgy terveztem majd a "kirepülést", hogy egyedül leszek és csak saját magamat kell ellátnom, aztán jött Ő és mindent megváltoztatott, erősebbé tett pusztán azzal, hogy velem van és támogat mindenben, ha Ő nem lenne, fogalmam se lenne a jövőről, nem voltam valami harcos típus, minden az ölembe hullott amit szerettem volna, mert megkaptam mindent amit anyuék tudtak adni abból a kevéske hitelek miatt letiltott fizetésből...

Én nem félek. Inkább csak tartok a döntéseim következményeitől. Jövőre végzek villamosmérnökin tanulmányom kiemelkedő. 1 éve van már barátnőm akivel most költözök ki albiba, mert ő még tanul és nem tudjuk, hogy hova fogunk ki kötni. A munkakereséstől kicsit félek, hogy nem fogok találni.

21F voltam