Milyen családneve lehet a gyerekemnek ha nem akarom felfedni az apa kilétét?

Ez mindig kibukik, vagy előbb, vagy később. A gyereknek szüksége van családra. Akik csonka családban nőttek fel, azok ezt nem érthetik, de aki teljes családban nőtt fel az azonnal meglátja egy gyereken, hogy valamelyik szülő hiányzik.

Vagy akkor bukik ki, amikor az apa meglátja, vagy amikor a gyerek megkérdezi miért nincs apukája.

Emlékszem magamra amikor kamasz voltam. Még a jobbik féle voltam, mégis kezelhetetlen.Ha ilyen történt volna az tuti, hogy a mai napig nem lennék hajlandó vele beszélni.

Szóval nem bántásból írom ezeket neked, csak azért, hogy nagyon gondold meg. Létezik örökbefogadás is, szerintem ez lelkileg is jobb lenne.

10:13as vagyok még mindig

Mint írtam, én így nőttem fel. Nekem nem hiányzott az apám, hiszen sose volt. Ma már 27 éves vagyok, 2 gyermekem van, boldog házasságban élek ettől függetlenül. Anyukámat egyáltalán nem hibáztatom semmiért. Én tudom ki az apám, anyum mikor rákérdeztem kamaszkoromban, teljesen őszinte volt velem. És szerintem ez a lényeg. Sose kerestem, ő se keresett, a faluban sem susmusoltak róla. Legalábbis mire én felfogtam már, nem.

Szerintem nem lehet ezt a helyzetet összehasonlítani azzal, mikor az apa lelép. Hiszen ebben a helyzetben a gyerek előtt nincs apa, aki lelépjen, elhagyja stb. Aki nem élt benne, úgysem érti.

"Én tudok adni annyi szeretetet egy gyereknek,hogy ne hiányozzon neki senki"

Hogy te mekkorát tévedsz! És ezt maga a gyerek fogja a fejedre olvasni.

Nem a szeretettel van a baj hanem a családi mintával.

Szerinted mégis miért gondolkozol te is így? Mert ha tetszik, ha nem, ez nem egészséges dolog. Megmondom, azért, mert csonka családban nőttél fel.

Mint mondtam, nagyon meglátszik egy gyereken, ha így nő fel. Hiába mondják sokan, hogy nekik nem hiányzott, attól még az apa modell hiánya iszonyúan kiütközik.

Nekunk van az ismeretsegi korben ilyen.

Amint a csaj terhes lett rogton dobta a pasit,azt mondta talakozott egy masikkal.A dobott pasi nem gyanakodott hogy o a gyerek apja.

Aztan evekkel kesobb kiderult,de nem tudom hogyan sikerult de az apanak semmi joga nem volt a gyerekhez,se lathatas es a nevere sem tudta venni.

Szándékosan elvennéd valakitől az Apját? Biztosan nagyon sok szeretet lehet benned...A Te történeted és a gyerekedé között van egy nagy különbség, jó lenne, ha rájönnél mi az.

És ez a döntésed nem csak a gyereked életére hatna ki, hanem a leendő Apáéra is, akit megfosztottak "nagyon nagy szeretettel" a gyerekétől.

A gyereked fel fogja majd tenni a kérdést idővel, és bármi is lesz majd a véleménye igaza lesz. Biztosan "nagyon sok szeretetet adva" gyönyörű hazugságban neveled majd a gyermekedet, csak azért mert azt hiszed, hogy egy emberi lény bárkinek is a tulajdona lehet.

Nem írom, hogy gondold át, mert a válaszaidból nem erre utalnak, de mindenképpen sokat segítene rajtad, ha leülnél gondolkodni az Életről egy szép helyen, magadért megteheted, hiszen mint kiderült magadat azért fontosnak tartod, ha mást nem is!

Egyébként most ebben a kérdésben tényleg a név a legfontosabb? Szerintem valami más...