Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Már eddig is rosszul voltam...

Már eddig is rosszul voltam lelkileg, de ma összeomlottam. Most mit tegyek? Hogy vészeljem át, hogy segítsek?

Figyelt kérdés

Ma reggel arra ébredtem, hogy anyám üvölti, hogy segítsek. Aztán betámolygott a szobámba, én próbáltam neki segíteni, és összecsuklott a karjaim között. Azonnal kihívtam a mentőket, be is vitték, vashiánya van, vérszegény. A doki szerint lehet, hogy pszichés eredetűek az alvás és evészavarai.(én is ugyanígy vagyok, csak ő mániákusan terheli magát pl. fűnyírással, én annyit dolgozom, amennyit bírok) Segíteni szeretnék anyámnak, félárva vagyok, és nem akarom őt is elveszíteni. Túl gyerek vagyok ahhoz, hogy megálljak a saját lábamon, de ma mindenki, aki hallotta a hírt, megdicsért, hogy milyen 'felelősségteljes', meg 'talpraesett' vagyok. Nem vagyok az, de nagyon megijedtem, mert anyámon kívül senkim sincs. Mit tegyek? Már mondtam a dokijának is, hogy jövő hétre elintézem a pszichológust, jövő héten megyek nyári melóba is, és félek, nem fogom bírni a strapát. Mit tanácsoltok?


17/L


2011. júl. 2. 17:11
 1/6 A kérdező kommentje:
Most annyi, hogy jön hozzám egy fiú barátom, itt is alszik, nagyanyámmal ketten összezárva szerintem nem bírnám ki azt a mélységes aggodalmat, vagy inkább rettegést, amit érzek. Kell most valaki, aki mellettem van, különben nem tudnék aludni, és lehet, hogy anyut holnap már hazaengedik. A 77 éves nagymamám nem tud segíteni úgy, ahogy nekem most segíteni kéne.
2011. júl. 2. 17:13
 2/6 anonim ***** válasza:
Hát az aggodalmad érthető.Azt nem írtad, hogy eddig mitől voltál ki lelkileg.Nem is kell, de ezek szerint komlikált módon nincsenek teljesen rendben a dolgok.Úgy általában.El kellene neked is menned egy pszihomókushoz, ezer dodlog lehet amit nem dolgoztál fel.Amúgy mostmár kifele tartasz a kamaszkorból, lehet egyre jobb lesz, de az biztos, hogy ha te teljesen helyre jönnél, ebbe az irányba tudtád magaddal vinni az anyukádat is.Mert bár most még sokat tényleg nem tehetsz, de pár év múlva igen.És nagyon fontos hogy addigra teljesen klsz, stabil ember legyél.Egyébként ami történt vele, az nem durva betegség, ki fogtok jönni ebből.Inkább légy hálás, hogy egy ilyen dolog történt.Nem lesznek súlyos következményei8valójában semmilyen) de elég pánik keltő volt ahhoz, hogy meghúzzátok a féket, és közösen-továbbá külön-külön- átgondolva a dolgokat változtassatok.Szóval lentről szép nyerni, de szerintem minden esélyetek megvan.Kitartást!!!
2011. júl. 2. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Nagyon sajnálom anyukádat, jobbulást neki!

Ha jól értem, akkor a te állapotod most azon múlik, hogy vele mi lesz, meggyógyul-e. A kérdés az, hogy őneki mi okozza a pszichés betegségét? Írtad, hogy félárva vagy. Talán az, hogy apukád már nincs?

2011. júl. 2. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim válasza:
Hát tanácsolni nem sokat tudok maximum annyit hogy tarts ki és hogy az élet majd úgyis mindent helyrehoz. Ne hidd hogy egyedül vagy, én és a legtöbb ismerősöm is egyetlen szülővel élt, válás vagy egyéb okok miatt, vagy ha volt kettő akkor abból legalább az egyik ivott, szóval inkább próbáld meg úgy nézni a dolgot, hogy mennyit tanulhatsz ebből a helyzetből, és hogy ha majd felnősz sok mindent máshogy fogsz látni mint azok akiknek egész életükben mindenük megvolt.
2011. júl. 2. 17:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
Egyrészt apukám halála miatt vannak pszichés problémái, másrészt az anyagi gondjaink miatt.(mielőtt valaki skatulyázna, netem úgy van, hogy dolgozom, és ÉN fizetem. sőt, a számítógépemet is magamnak vettem, saját pénzből néhány hónapja) Ma, amikor beszéltem sógornőmmel, felhoztam, hogy 1-2 éven belül felköltözöm a fővárosba, és sógornőm szerint hülyeség, mert anyu nem bírná nélkülem..De akkor mi lesz a jövőmmel? Budapestre akarok egyetemre menni, és nem akarom kihagyni a lehetőséget. Jövő héten talán el tudom majd intézni anyunak a pszichológust, családterapeuta lesz valószínűleg, lehet, hogyha elmondom neki, ami bennem van, továbbküld pszichiáterhez, sőt, talán beutal a pszichiátriára. Most nagyon kivagyok, amikor anyu összecsuklott a karjaim között, elkezdtem üvölteni, hogy úristen, kérdezgettem, de még válaszolni se tudott..Annyira megijedtem, hogy miután elvitte a mentő, szétvertem pár dolgot, meg nagyon sírtam, teljesen kétségbe voltam esve. Nagyon félek, ez a legnagyobb félelmem, hogy meghal.
2011. júl. 2. 17:29
 6/6 anonim ***** válasza:

Első vagyok.Remélem már jobb a helyzet.

A sógornődnek csak gratulálni tudok a pszihológiai terrorért.Nem az édesanyád életét éled.Ilyen alapon az is meg fogja viselni ha ugyanabban a városban költözöl el ha férjhez mész.Vagy emiatt nem lesz saját családod soha.De aranyos nő a sógornőd, nem elég neked ami történt, még ilyenekkel is nyomaszt.Vegyék magukhoz a bátyjáddal, ha így aggódik érte.Az hogy mi lesz egy-két év múlva, azzal ne most foglalkozz, de ha szóba kerül, nyugodtan mondd, hogy te a fővárosba készülsz, ne legyen félreértés.Egyébként addigra anyukád helyrejön.Borzasztó dolgokon vagytok túl, de neki nem könnyebb hanem nehezebb lesz, ha te sem leszel boldog.Neked menned kell, ha úgy érzed.A terapeuta segíteni fog, nyílván még nem fejeződött be nála a gyász folyamata, a magány (amiben te ne kárpótolod, mert a társát vesztette el)emészti fel szegényt, ezen sok minden más nem segíthet, mint az idő.nagyon szurkolok, és kitartást.

2011. júl. 5. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!