Tizen és huszonévesek! Titeket nevezett már lúzernek az anyátok/apátok?

Engem tegnap losernek nevezett, mert összevesztem egy barátnőmmel (nagyot csalódtam benne, hosszú sztori) és anya szerint ez a lúzerségem miatt van (igaz a csajt sem szerette). Okai: nem megfelelő emberekkel barátkozom (szerintem lehet benne valami, de az is igaz, hogy az emberek változnak, és könnyű is félreismerni őket, meg persze én is elég naiv vagyok, ez igaz rám, be is látom, túl könnyen megbízom másokban.), meg miért akarok XY, nálam menőbb lányok barátja lenni, keressek inkább magamhoz valókat (ez is rosszul esett). Meg szerinte rosszul is öltözködöm, csúnyán nézek ki (semmi extra, farmer póló ballerinacipőt hordok, nem valami különleges, de nem hiszem hogy nagy baj lenne vele). A hajamat se festethetem akármilyen színűre, mert nem szól hozzám napokig. Most is olyan kedvesen, de lesajnálóan beszél velem. Meg is mondta, hogy nem haragszik ő rám, hanem nagyon sajnál (a lúzerség miatt). Ilyen sajnálatos hangnemben beszél hozzám minden nap.

Most nagyon kivagyok, a barátnő meg anyukám miatt is (apa meg még sokkal rosszabb, hozzá nem fordulhatok.) 21 vagyok amúgy. Párom nincsen. Idén megyek egyetemre, mert évvesztes vagyok és 5éves gimibe jártam. Félek, hogy akkor se hagynak békén mert az ő pénzükből fogok élni, diákhitelt, diákmunkát (!) nem engednek, a falunkban muszáj azt a látszatot kelteni, hogy milyen gazdagok vagyunk és a szüleim megtehetik h eltarthatnak... ja az érettségi miatt is leszidtak, mert 447 pontom lett, és anya meg apa szerint a 450-et elérhettem volna... mert a barátaik gyerekei bezzeg milyen jól érettségiztek (speciel nem, csak a szüleik kamuznak össze vissza dicsekvésből.)

Én reagálom túl? Hogy menekülhetnék meg az erőszakosságuk elől??