Volt már olyan hogy szerettetek egy férfit/nőt de nem mondtátok el neki, hanem magatokba fojtottátok az érzést? Tudtátok hogy nem sok esély van hogy kapcsolat legyen vagy esetleg nem akartátok lekötni?

Ez nem is nagy korkülönbség. Áj elé és mond el az érzéseid. Mást nem tudsz csinálni.

Ennyi.

Ez nem egetrengetően nagy korkülömbség. Én is voltam olyannal aki idősebb a kiszemeltednél és én fiatalabb vagyok, mint Te! :)

22/N

Pont ugyanebben a helyzetben vagyok. Két hónapja ismerem, azóta tetszik nagyon-nagyon, amolyan "szerelem első hallásra", mert munkaügyben telefonon egyeztettünk először. Teljesen letaglózott, az első pillanattól kezdve teljesen megnyugtató légkör vett körül, mikor találkoztunk, és azóta is így van. Ha összefutunk akaratlanul is csak vigyorgok, mint a tejbetök. :) Sokat levelezünk, chatelünk mostanában, amit általában ő kezdeményez, és azt mondja szeret velem beszélgetni, aranyos vagyok, stb., de valahogy úgy érzem csak barátként, nem nőként tekint rám, épp ezért eszem ágában sincs közölni vele a tényállást. Egyébként is, azt vallom, ha bele döglök sem vetem magam egy pasi elé sem, ha ő nem vesz észre, és nem akar "megszerezni", akkor rég halott a dolog... Másrészt egy beszélgetés alkalmával már kifejtette, hogy utálja a kínálkozó nőket, ő szereti lassan, komótosan irányítani a dolgokat, majd lépni.

Szóval, teljes bizonytalanságban vagyok, és nagyon nehéz nem elszólni magam. :D

22L

Mondjuk, köztünk nincs csak 5 év, de szerintem a köztetek lévő korkülönbség sem eget rengető. Ha úgy érzed tudtok egymáshoz idomulni, illetve hasonló az érdeklődési körötök, akkor a kor legyen a sokadik szempont.

22L

Igen, volt.

20 éve volt ez a történés.

Tavaly vallottam be Neki interneten, hogy valójában fülig szerelmes voltam Belé.

Olyan volt az akkori helyzet, hogy szóba sem jöhettem lehetséges párként, mert volt párja.

Ismertem is a párját, - jó emberi kapcsolatokat ápoltunk, - és az emberi tisztesség is erősebb (a mai napig) nálam, mint a "vadászösztön" által sugalltak.

Klasszisokkal intelligensebb is volt nálam a Hölgyemény, - esélyem nem lett volna még akkor sem, ha "üresben lett volna".

Nehezen tettem magam túl a dolgon, de azóta is azt gondolom, hogy helyesen viselkedtem.

43/F

A "női büszkeségről" csak annyi jut eszembe, hogy sok nő - szerintem hibásan - azt gondolja, hogy a férfinak "kutya kötelessége" kitalálni azt, hogy mit gondol.

Ez egyáltalán nincs így!

Én például egyetlen kezemen (!) meg tudom számolni - 43 éves fejjel, - hogy mennyi komoly kapcsolatom volt nővel.

Ez többnyire azért alakult így, mert nem állok jól önbizalom tekintetében, DE A "VEVŐKÉSZÜLÉKEM" SEM VOLT ARRA HANGOLÓDVA, hogy a nők "enigmált üzeneteit" megfejtsem, - fogalmam nem volt arról (szinte soha), hogy melyik nőnél van esélyem.