Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tennétek a helyembe?...

Mit tennétek a helyembe? (bővebben lenn)

Figyelt kérdés

Szóval.... 3 éve élek párkapcsolatban,de mostmár lassan 2 hónapja h együtt is élünk(távkapcsolat volt)..ez mind szép és jó de van egy naagy gondom.Mióta együtt élünk a barátommal azóta nagyon megromlott a szüleimmel a kapcsolat,jó tény h mielőtt eljöttem azelőtt se volt túl "rózsás"a kapcsolatom a szüleimmel:állandó veszekedések h én megtagadom őket(hozzáteszem 3 naponta hívom őket)meg már azon is kiakadnak ha nem veszem fel a telefont csak 2 perc múlva és akkor egyből az van h a barátomék nem engedik h felvegyem..a szüleimmel az a legnagyobb baj h nagy önfejűek,saját elképzelésük van és ahogy azt elképzelik úgy is van..pedig nincs így,hiába mondom nekik h neeem ez nem így van..mondjuk a történethez az is hozzátartozik h a szüleim nem kifejezetten szeretik a barátomat...már nincsennek barátnőim se jelenleg munkám sincs én hoztam a legnagyobb áldozatatot azzal h eljöttem otthonról csak a barátom miatt....és szerintem ő nem tette volna meg ugyanezt értem amit én érte...nem bírná az anyját még 1 hétre se elengedni...szóval már voltam pánikbeteg is ez miatt depressziós és mivel nem tudok senkivel beszélni erről úgy érzem hamarosan be fogok kattanni.Ti mit tennétek a helyembe?

21/l


2011. júl. 17. 13:47
 1/4 anonim válasza:

Szerintem nagyon fontos hogy valkinek legyenek barátai...hisz ha mindenki otthagy ők ottvannak..(: voltak barátaid igaz?szerezd vissza őket!..egy igaz barátság mindennél többet ér...velük beszélhetsz és segítenek is...

de az is fontos h a barátoddal megbeszéld a dolgokat...szerinted nem tette volna meg ugyanezt érted?hát beszélj vele erről...nincs jobb ötletem...:/

ja és pszhiológus is sokat segit szerintem..neki mindent elmondhatsz anélkül h továbbadná bárkinek...sőt mivel szerintem sok ilyen problémával találkozott sokat segithet.

2011. júl. 17. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
:) 150 km van köztem és a barátnőim között....és emiatt nem is nagyon beszélünk
2011. júl. 17. 17:55
 3/4 anonim ***** válasza:
Először is miért nem kedvelik a szüleid a barátodat?Aztán mi az hogy "ő ezt nem tette volna meg értem"?Ha ezeket bővebben kifejtenéd,az jó lenne,mert akkor tudnék segíteni,így viszont csak azt tudom tanácsolni,hogy a szüleiddel beszélj mondjuk inkább két naponta,a telefonod mindig legyen nálad,(igen tudom,idegsítő amit művelnek,de nekik ez kell,hogy tudják,minden rendben van veletek),a barátodat vidd el a szüleidhez sűrűbben,mond el neki előtte,hogy vegyen pl. édesanyádnak virágot,stb,beszélgessen a szüleiddel,hagyd őket egyedül,a távolság tudom nagy,de sok közös eltöltött idő kell ahhoz,hogy a szüleid megértsék hogy neked kell szeretni,nem nekik,nagylány vagy már,stb(persze csak amennyiben nem rossz ember a barátod,és elfogadható egy szülő szemében).Egyedül vagy,nincsenek barátaid,erről annyit,hogy ne zárkózz be,az internet ey rab,igazából úgy érzem egész nap a gép előtt ülsz...Ne itt keress igazi barátokat,hanem szerezz élményeket.Menj el sétálni,internetkávézó esetleg ott is vannak emberek,könyvtár,vagy mi a helyzet a párod barátaival?Szomszédokkal,stb...nem hiszem azt,hogy olyan lehetetlen,inkább ez a tehetetlenség meg a lustaság kérdése,tegyél magadért,ne várd meg míg teljesen tönkremész!És próbáld meg valamilyen szinten megérteni a szüleidet,nem könnyű egy szülőnek elengedni a gyerekét,és mesélj a párodról,ugy könnyebben lehetne segíteni,a természetéről,stb...
2011. júl. 17. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Örülj neki, hogy megtetted. Le kell szakadni már a köldökzsinórról 21 éves korban. A szüleid szeretnének ragaszkodni hozzád, de a ragaszkodás nem szeretet. Az a szeretet, ha megadják a szabadságot ahhoz, hogy a saját életedet éld. Nem kell, hogy megfelej nekik. A megfelelés sem szeretet. Neked önállónak és boldognak kell lenned. Ha nem vagy boldog otthon, de a kedvükért otthon maradsz, akkor nézhetik a boldogtalan lányukat. Ebben mi lenne a jó?

Ha igyekszel kárpótlásul őket felhívni, így vagy mutatni, hogy nem hanyagolod, ezzel nem érsz el semmit. Észreveszik, hogy zsarolhatnak a panaszkodással, annál rosszabb lesz.

Ezt kell mondanod: Any, Apa, nagyon szeretlek Titeket, köszönöm a születést, meg a nevelést, most már meg kell hogy álljak a saját lábamon. Kérlek, ti is éljétek asaját életeteket. Szabad ember vagyok. Ne csináljatok rabot belőlem. Szeretnétek egy rab gyereket? Biztos, hogy nem.

Ha korholnak, vagy követelnek, annál inkább ne teljesítsd. Ne hívjad fel, stb. Mert úgysem lesz soha elég.

2011. júl. 24. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!