Hogy lehet valaki ilyen mocskos, undorító ember?
Utálom, hogy így kell neveznem a saját apám, de egyszerűen gyűlölöm! Nem bírom elviselni három percnél tovább! Se az anyja, se a testvérei nem beszélnek vele, senkinek nem kell, nincs egy barátja se, csak én meg anyám tűrjük meg kényszerből.
Olyan undorítóan viselkedik, hogy ha lenne hova mennem, már rég itt hagytam volna, de nem merem anyám itt hagyni vele! A legkisebb bajból hatalmas hisztit csinál, ha keresztbe tesz két szalmaszálat, már az orrunk alá dörgöli.
Nem kértük rá, hogy fesse ki a lakást (a nagyját én meg anyám csináltuk, ő csak a festéket keverte be), nem kértem, hogy vegyen szemüveget, de csak azért is elrángatott, mert, hogy mióta akar venni nekem fényre sötétedő lencsét, mert nyáron minden baja van a szememnek - sosem panaszkodtam, tíz évig elviseltem, kibírtam volna a következő tízet is úgy, hogy erős fényben nem mozdulok ki - mert most annyiba került, mint egy normál szemüveg (50% leértékelés), hiába mondtam, hogy nem kell, napokig vitáztunk emiatt is. Most meg, hogy egyszer be mertem szólni, hallgatom, hogy milyen egy hálátlan gyerek vagyok, holott semmire sem kértem, sőt!
Csak, mert van egy kis izomláza, jajgat, mint a fába szorult féreg, de gyógyszert bevenni már nem képes. Aztán csodálkozik, ha egy óra után felemelem a hangom, hogy fogja már be a száját, mert senki nem kíváncsi rá (megjegyezném, én akkor sem adtam ki egy hangot se más előtt, mikor olyan epegörcseim voltak, hogy megmozdulni nem bírtam, fájdalom-és hányáscsillapítón éltem, de legalább annyira tekintettel voltam a másikra, hogy megvártam, amíg elmegy). Azt hiszi, csak neki fájhat valami, csak neki lehet rossz napja, nincs tekintettel semmire és senkire magán kívül.
Anyámmal sehova nem tudunk elmenni anélkül, hogy utánunk ne jönne, mindenhol csak szégyenít minket a viselkedésével, így inkább nem is megyünk sehova, ha itthon van.
Egy dolog, hogy iszik - van, hogy napokig semmit, van, hogy csak egy decit, de olyan is, hogy fél liter töményet -, de alapjáraton is művelt már velünk mocskos dolgokat. Nekem eltörte a vállam, azt mondtam az orvosnak, elestem, a felvételen viszont tisztán látszott az ökle helye a csontban! Anyám vállát kificamíttta, az idegeink teljesen ki vannak készülve, lassan húsz éve vagyunk kénytelenek elviselni, mert nem tudunk hova menni. Ezt a lakást is nagy részt anyám fizette ki, mikor ide került, csak ennek a mocsoknak a nevén van.
Ne jöjjetek azzal, hogy mégiscsak az apám, húsz év alatt keményen megdolgozott érte, hogy ezt mondjam róla, elmart maga mellől, pedig valamikor szerettem.
Az egyetlen örömöm, hogy nekem biztos jövőm van egy másik városban, messze innen, olyan fizetéssel, hogy anyámat is elvihetem majd innen. Legszívesebben bosszút állnék minden percért, de nem teszem. Visszafizetek neki mindent, aztán nem érdekel, mi lesz vele.
válasza: válasza:"nem kértem, hogy vegyen szemüveget, de csak azért is elrángatott"
"a szemüveget anyám fizette"
Mi van?!?!?!
"fogja már be a száját, mert senki nem kíváncsi rá" - azért Te se vagy épp semmi, ha nem tetszik, hogy panaszkodik, menj arrébb.
Bocsi, de a problémáid nagy részét kicsit erőltetettnek érzem.
Ha megvert az tényleg komoly dolog, viszont azzal meg orvosokhoz és rendőrségre lehet fordulni, valamint számtalan egyesület is van a bántalmazott nők megsegítésére.
És olyan sincs, hogy 20 év alatt nem sikerül kilépni egy tarthatatlan helyzetből, vannak ingyenes anyaotthonok, ahol befogadják a menekülő édesanyákat gyerekestül...
"ökle helye a csontban"
???
válasza: válasza: válasza:Palm
Lenne, aki befogadna minket, de bárhova is mennénk, megtalálna, és annak nagyon rossz vége lenne.
Erőltetett problémák? Az, hogy kisemmizi anyámat, erőltetett?
válasza:Nem, de a leírásod jó részét a szemüveg és a szobafestés problémája teszi ki.
Végső soron mi is most a kérdés?
(Akinek nem tetszenek a válaszaim, az ne olvassa.)
Palm
Mindenkinek épp az aktuális gondja a legnagyobb, most épp ezt kellett hallgatnom fél napig, előtte mást, de ha most belekezdenék a listába, sosem érnék a végére.
Legutóbb arról prédikált három teljes napig megállás nélkül, hogy mertem magamnak venni egy kabátot, meg egy cipőt a saját pénzemből (ösztöndíjból), életemben először boltban és nem túrkálóban, mert nem volt mit felvennem - rongyokban mégse mehetek egyetemre -, és azon problémázott milyen sok pénzt vertem el, hiába mutogattam a blokkokat, nem lehetett leállítani.
Igen, apró dolgok, de ő hatalmas ügyet csinál belőle, és csak mondja, mondja, órákon, sokszor napokon keresztül! Na, ez az, amiért kiakadok, és ami a nagy gond, Palm!
válasza:Az én apám is pont ilyen!Teljesen az őrületbe kerget minket,anyum már vagy 10 éve nyugtatókon él és lassan nálam is kezd elszakadni a cérna.Volt rá példa,hogy apám viselkedése miatt depresszióba estem,hetekig alig ettem valamit...csont és bőr voltam.Minket ugyan soha nem vert meg,de amikor bekattant rendszeresen szétverte a berendezést a lakásban,mi meg futottunk amerre láttunk,mert mindig attól féltünk,hogy minket is bántani fog.Volt,hogy annyira elborult az agya,hogy felakasztotta magát és anyám vágta le a kötélről,mert akármennyire is megkeseríti az életünket mégsem hagyhatta ott meghalni.
Amióta az eszemet tudom,soha nem tudtam kijönni vele.Ő tipikusan az az ember,hogy ha színes üveggel vakargatnám a seggét az sem tetszene neki.
Mindig az volt a vágyam,hogy lelépjek innen és itthagyjam ezt az elmebeteg állatot,de nálam is az van,hogy anyámat sajnálnám itthagyni vele+nem olyan az nyagi háttér,hogy ezt meg merjük tenni.Amikor anyám megfenyegette,hogy elhagyja,azzal zsarolt minket,hogy ha itt merjük hagyni felgyujtaja a házat,azután végez magával.Amilyen kattanásai vannak még a végén tényleg megtenné és anyum is egész életében ezért a házért dolgozott,tehát nem tenné kockára apám hülyesége miatt.
A mostani helyzetünk a lehető legrosszabb,mivel már lassan 1 éve a párom is nálunk lakik.Azóta nincs egy nyugodt percem sem,mert apám folyton azt számolja,hogy ki mennyi kaját rakott a hűtőbe,ki mennyi pénzt adott a számlákra stb és persze folyamatosan azt vágja a fejemhez,hogy ő tart el minket,de ez nem igaz mert én i s és a párom is dolgozunk és rendesen fizetjük a számlákat stb.
Van olyan időszak,amikor kicsit úgy néz ki,hogy javul a helyzet,aztán egy nap megint hulla részegen támolyog haza és kezdődik a cirkusz.Néha úgy érzem,hogy beleőrülök ebbe és vannak napok,amikor csak sírni tudok kínomban,mert nem látom a kiutat ebből a szörnyű helyzetből!A párommal akárhigy próbálkozunk különköltözni nem sikerül,mivel keveset keresünk és nem tudunk lakáshitelt sem felvenni.
Megértem,hogy teljesen az agyadra megy,mert tudom mit élsz át.Minden lehetőséget ragadjatok meg és ha egy mód van rá hagyjaátok ott apádat,mert sajnos ez a helyzet jobb soha nem lesz,csak még sokkal rosszabb!
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!