A szüleim állandóan veszekednek. Tudnék nekik valahogy segíteni hogy kibéküljenek? Többi lent.

Közvetítő nem tudsz lenni, mert ők két felnőtt ember, és egymással kéne megoldaniuk a gondjaikat.

De Anyuddal beszélhetsz. Úgy látom, elég idős vagy már ahhoz - és elég komoly is - hogy kimondd a véleményed a család életét illetően.

Anyuddal nyíltan kéne beszélned, kettesben. Elmondani, hogy mit érzel, hogy szenvedsz ettől, és látod, hogy ő sem boldog így.

De azt is megpróbálhatod, hogy Apudat is bevonod, és leültök mindannyian. Nem látom reménytelennek a dolgot, csak Anyud valamiért elkeseredett és boldogtalan... :( És ezért ilyen.

Semmi köze hozzá? Az jó lenne! Mert ez azt jelentené, hogy a válást egyetlen gyerek sem érezné meg. Naná, hogy van köze hozzá! Sajnos rossz házasságban mindig a gyerek sérül a legtöbbet!

Kedves kérdező! Ettől függetlenül valóban nem sokat tehetsz. Beszélgetni viszont kell, bármiről, ami a Te kis életedet befolyásolhatja, ami fájdalmat okoz Neked. Kitartás!

Sajnos velem is előfordult hasonló, így tudom, hogy kb. mit érezhetsz. Abban az időben én is eléggé depressziós lettem a viselkedésük miatt, és sajnos sok-sok időbe telt, míg megértettem, hogy én akármit teszek, nem fog változni a kettejük kapcsolata. Végig kellett néznem nap, mint nap, ahogy egyre jobban tönkremegy a házasságuk és vele együtt szétesik a család. Vagy két évbe telt, mire elfogadtam és beletörődtem a dolgokba, és ez után lett egy kicsivel jobb mint régen. Nem is tudom, hogy mi változott, de már nem veszekednek és nem is akarnak válni.

Szóval csak azt tudom mondani, hogy ki kell várnod (sajnos), hogy mi lesz ennek a vége, de segíteni nekik nem tudsz. Maximum összehozol nekik egy gyertyafényes vacsit vagy apuddal beszélsz, hogy (ha meglehet oldani) 1-2 napra (vagy akár egy fél napra) menjenek el kettesben valahová. Így talán megbékülnek.

Remélem jobbra fordulnak a dolgok nálatok :)

Családterápia, az volna a legjobb. nem pszichológus, hanem pszichiáter, a jobbak közül való, mert a nagybeteg testvéred nagyon nagy teher az egész családnak.

A súlyosan beteg testvéred nagyon sokat kivesz édesanyádból, plusz öregszik (a szemét média folyton azt o--kja mindenütt, hogy csakis a fiatalság az egyetlen érték, ez pedig hiába hiba, hiába tudja minden negyvenes nő, hogy hülyeség, mégis kikezdi az önbecsülését), plusz te felnövőfélben vagy.

Nem mentheted meg az édesanyádat, sem apádat, de az is, igaz, hogy mivel családban élsz, nem fordulhatsz el tőlük - a szüleid. Minden gyerek automatikusdan magára veszi a baj, a felelősséget - akkor is, ha nem kéne! -, azért, ha baj van a családban.

Beszélj az édesanyáddal, annyira, hogy gondolja át, hogy mi lesz ennek a viselkedésének a vége. A legnagyobb türelmű, legtöbb szeretettel megáldott ember is beleelegel egyszer és hátat fordít. És akkor megvalósul az, amitől (most, előre) anyukád retteg.

Egyebet egy jó szakember tudna nektek mondnai. Legalább arra feltétlenül szükség volna, hogy édesapád és édeanyád ketten együtt járanak egy darabig párterápiába.