Hogy jöttök ki a szüleitekkel?

én 22 éves vagyok, itthon lakom, de soha egy másodpercig sem éreztették velem a szüleim, hogy zavarnék, SŐT. Azt mondják, hogy tudják jól, hogy ez az élet rendje, de abba a napba fognak belehalni, mikor én "kirepülök", ők annak örülnének, ha örökre velük maradnék, de hát tudják jól, hogy ez lehetetlen, csak a szülői szív....mondják ők.

Nagyon szeretem őket, jobb szülőket nem is kívánhatnék magamnak, és az is biztos, hogy ha más városba is, de közelibe fogok költözni, mert azt nem bírnám ki, hogy ne lássam őket akár hetekig:) Rengeteget köszönhetek nekik, és életem végéig hálás leszek, és mélységesen büszke rájuk, hogy nem löktek ki itthonról, és nem is akarnak.

22N

20:35-nek nagyon igaza van! Szerintem.

Igen Engem is sértegetnek főleg anyám pasija van rám szállva. Így szoktam elkerülni: fogom és ott hagyom (tesómtól tanultam) hihihih Anyukámmal viszont amennyiben van lehetőség megbeszélem.

mi esküvő után otthon laktunk 2évig,közben született egy kislányunk is.

nagyon szerencsém volt velük,mert semmit nem fogadtak el tőlünk. Lehet hogy az is közrejátszott ebben,hogy nekem fiatal szüleim vannak,és elég rugalmasak is.