Szereted az életed? Többi lent

Most már igen.

De nehéz volt eljutni idáig, hogy merjem vállalni önmagam.

Én 23 vagyok, nemrég végeztem a fősulin, tehát nem mondanám, hogy mindent elértem amit szeretnék. Tervek, célok vannak, igyekszem azokat megvalósítani.

Amúgy egyre elégedettebb vagyok. Végre elkezdhetek pénzt keresni, remélhetőleg pár éven belül sikerül elköltözni. Külsőleg is elkezdtem pozitív irányba változni. Ami viszont rossz, hogy nincs barátom. Nagyon hiányzik egy párkapcsolat.

1. Szeretem, vannak jó barátaim, de néhe nem értem a körülöttem lévők gondolkodását.... Most vagy én vagyok a hülye vagy mindenki más rajtam kívül..:D

2.Határozottan azok! Csak sajnos most vagyok túl 1 szakításon.. jó még nem vagyok túl rajta, a volt barátom meglehetősen hiányzik attól függetlenül, hogy bunkó módon szakított velem.

3.Mivel még suliba járok szerintem igen

4.Örülnék ha lenne kicsit több pénzem, dehát így is boldog vagyok én!

5. Nincs béke sajnos. A szakítás miatt vannak érzelmi mélypontjaim, és nem tudom hogy mit gondoljak. De szerencsére a barátok segítenek.

Valóságból kiszakadni!? Kicsit lehetetlen kérdés. Én nem kiszakadni próbálok, hanem javítani a helyzetemen kisebb, nagyobb sikerrel.

Nem szeretem az életemet!

Mert soha sincs szerencsém, semmi sem úgy jön össze amit én akarok, nincs semmi jó az életemben...a szerencse messziről elkerül. :/

Ha találnék végre egy jó állást, akkor nagyon meg lennék elégedve.

Minden más téren megvagyok. Készülünk az esküvőre, imádjuk egymást, együtt élünk, nincsenek anyagi gondjaink. A szüleimmel is minden rendben. Sok jó barátom van, akikre szamíthatok.

Csak munka lenne már...

Nem igazán, bár van egy szerető párom,de az életem akkor sem olyan amilyet szeretnék, hisz ő sem olyan amire 100%-an vágyom,a hibái kibírhatatlanok,de mivel szeret és én is szeretm így nehéz dönteni.

Nincsenek közvetlen barátaim,csak ismerőseim.Bár a munkatársaim jó fejek,de velük se tudok elmenni ide-oda(megvan asaját életük és a korosztály is más),Most kezdtem a fősulit másodjáre,mert az eslőt nem tudtam elvégezni,viszont most olyat fogok tanulni amit szeretek(az elsőt anyámék eröltették, nem is tudtam elvégezni), a szüleimmel élek,egy rakat lakáshitellel a házon.Sajnos nem igazán értek semmihez, nyelveketz is nehezen tanulok, max alapfokig megy utána hamar elfelejtem és nem értem.Ami jó az h. viszonylag a külsőmmel meg vagyok elégedve, bár lehetne nagyobb mellem is és még nincs gyerekem(kíváncsi leszek hogy fogok kinézni utána).Igazából nem látom a jövőmet és sajnos lusta és gyáva vagyok változtatni és szembe szállni azokkal akik nem értenek meg vagy akik kihasználnak...

27/l

1: nem, mert rideg és félelmetes, és nem tudom mi lesz velünk anyagilag

2: igen, mert a családom mellettem van, és az a 3 barátom akikre szükségem van

3: még igen, mert itthon vagyok a kisgyerekemmel még októberig

4: nincs, mert hánynom kell ha az anyagi helyzetünkre gondolok, de annyira, hogy fáj a gyomrom

5: nem tudok mit tenni, ha visszavesznek dolgozni akkor se lesz több pénzem, ennél jobban nem tudok spórolni, de folyamatosan keresek valami fekete munkát, ha kell csirkét is beleznék éjszakánként mikor a gyerekem biztonságban alszik és apa is otthon van vele. Kiszakadni próbálok: könyvtár (nagyon jót tesz imádom), angolul tanulok, mert az is kikapcsol, csak nagyon zombít. És írhatnám azt, hogy teljesen kikapcsol a gyerekemmel való játék, de nem, mert nagyon szeretek vele lenni, de a szívem szakad meg, hogy nem tudom mi lesz a jövőben, hogy tudok-e változtatni.