Most mit kellett volna tennem? Részletek lennt, szerintem hosszú lesz

Anyukámmal nem volt jo a viszonyom sose (vert, rajtam vezette le a feszultseget, stb). keserű és kiabrandult, tele gyulolettel. a kapcsolatunk megvaltozni latszott, amikor kisbabam lett, es ugy tunt tenyleg normalisan viselkedik vele (meg szereti). mivel messze lakott, mi uj lakast vettunk, mondta, hogy mennyire meg szeretne venni a mi regi lakasunk. (mellettunk van). sikerult elintezni (a ferjem szulei egy milliot buktak rajta, es halat adok az istennek, hogy nem ezen a penzen mulik az eletunk), mert kitalalta, hogy ennyi penzert megse veszi meg, de kell neki a lakas (aposom rendes volt, mondta ugyis segiteni fog nekem, enged)

egy hete van itt, amikor kipattant a dolog. ugyanis reggel raszoltam ismét, hogy ne agyoncukrozott peksutemenyt adjon a gyereknek (ilyen fornettis vackot), mindig azzal tomi, reggelire joghurtot es muzlit szokott kapni (minden biliért egy szem csokis mazsit kap, plussz ha boltba megyunk es jol viselkedik egy tejszeletet, szerintem annyi édes dolog elég neki), megsertodott, de nem nagyon vettem fel, gondoltam elfogadja, hogy en vagyok a gyerkoc anyja, en mondom meg mit egyen (es nem az elso alkalommal szolok emiatt).

delutan hallom, hogy az elefantra (amivel szeret jatszani a fiam) mondja, hogy nem veszi el a fiamtol mert csunya (nat geos elefant, elethu, nem csunya). szolok, hogy ne mondjon rosszat a jatekairol, nalunk nem szokas. morog.

kicsit kesobb hallom, hogy azt mondja a fiamnak, hogy milyen rossz lesz neki, ha ovis lesz, nem jatszhat el igy egyedul. nalunk az ovi mindig nagy dolog, csupa jot mondunk rola, mert a felnottekkel jol elvan a fiam, de a gyerekektol fel. szoval emiatt is raszoltam, hogy az ovoda jo dolog.

aztan mondom hogy menjenek le a jatszoterre. anyam a kovetkezokepp interpretalja a gyereknek: apa kocsijara raesett egy fa, jujj, gyere nezzuk meg.

a fiam teljesen panikol, hogy es mantrazza, hogy nem nem nem (imadja az autot). ekkor is raszoltam.

kicsit kesobb a fiam bilibe pisil, de a pelenkat keri, amikor kakilni kell (2 eves mult). anyam nem adta ra a pelenkat, uvolt. (orvos szerint, es szerintem is meg kell varni, amig o valik meg tole, szepen halad, nem kell surgetni) persze anyam kiakadt, amikor raadtam a pelust (miutan o hagyta volna bogni, mivel a fiam addig visszatartotta)

mivel neki nem oltozott fel, en oltoztettem fel.

vagyis csak szerettem volna, amikoris kozolte anyam, hogy abban a nadragban nem viszi le a gyereket, mert kicsi (keverte egy masik nadraggal). nem szoltam semmit, adtam volna a gyerekre, amikoris mondta, hogy en ilyen voltam kicsinek is, mindig az ellenkezojet csinalom, sose hallgatok ra, stb

szepen lassan elkezdem neki magyarazni, hogy az en fiam, ugy neveljuk, ahogy mi gondoljuk, nem erdekel regen hogy volt, azota sokat fejlodott minden, mar sokminden nem ugy van

erre kozli, hogy szart se tudok a nevelesrol (elnezest a vulgaris kifejezesert, ez alegfinomabb amit idezni tudok)

es o elmegy, es soha tobbet nem jon vissza, mert huyenek nezzuk meg o felnevelt ket gyereket (a feltestverem kollegiumban nott fel, engem vegig vert, ugyhogy inkabb elmentem otthonrol, mert untam hallgatni a "sajnalom hogy nem fojtottak meg a gyerekagybant".

szoval a bajom, hogy miattam nem lett a gyereknek nagyanyja

a ferjem szerint (meg szerintem is) jobb is igy, de azert furdal a lelkiismeret es sajnalom

nem tudom mit kellett volna csinalnom, hogy nem vagyok az a tipus, aki rahagy. :(

hozzateszem a fiam szereti a nagyanyjat, es biztos vagyok benne, hogy anyukam is szereti, annak ellenere, hogy emiatt nem akarja latni a fiam sem (es tudja, hogy terhes vagyok, tehat a masik gyereket sem)

nem tudom hogy mit kellett volna csinalnom, vagy hol rontottam el, es felek hogy valami hulyeseget csinal (tobbszor fenyegetozott ongyilkossaggal)

azt sem tudom miert irtam le :(