Mit tegyek még, hogy a Párom Családja elfogadjon? (Részletek lent, kicsit hosszú lett. )

A Párommal a neten ismerkedtem meg még 2007-ben, egy közösségi oldalon. Velem egyidős (24)2009májusában jöttünk össze, addig csak barátok voltunk, noha nekem is tetszett, mint férfi, nem mertem nyitni felé, mert akkoriban voltam túl egy szakításon.

A lényeg: tavaly összejöttünk, azóta minden hétvégén Náluk vagyok (én pesti vagyok, Ők pedig egy Pesthez közeli kis községben laknak.) Hozzánk sajnos nem jöhetünk, mert a nővérem a férjével és kislányával velünk lakik egy háromszobás lakásban (plusz ott vagyok én, anyu és apu). Párommal nagyon szeretjük egymást, rendkívül erős a kötelék közöttünk.

Viszont van néhány probléma...kicsit úgy érzem, hogy a Párom Anyukája (akit a második anyámként szeretek...) és nővére nem igazán tud engem elfogadni, annak ellenére, hogy semmi olyasmit nem követtem el, ami ezt esetleg indokolttá tehetné. Az Anyukájával beszélgettem még pár hónapja, akkor mondta, hogy a Párom nővére többször szóvá tette, hogy én milyen sokat vagyuk náluk, és hogy milyen dolog az, hogy én nem viszem el hétvégére hozzánk a Páromat. Holott én többször mondtam mind a Páromnak, mind Nekik, hogy sajnos még aludni sem tudna hol szegény, mert a nővéremék miatt akkora kupi van az egész lakásban, hogy hihetetlen. Én is szinte csak cipőkanállal tudok közlekedni...mellesleg a lánynak egy korábbi palija ott lakott náluk 2 évig és nem is dolgozott semmit. Tehát nem értem, miért jtt elő ezzel a témával...Párom Anyukája pedig meghallotta múltkor, hogy a Párommal poénkodtunk, hogy milyen gyerekünk lesz. Tényleg csak hülyéskedtünk, hiszen egyáltalán nincs a közeljövőre nézve tervbe véve házasság és gyerek, egyelőre élvezzük a szerelmet, de amikor ezt meghallotta, kiakadt: "Adok majd én Nektek...én még nem akarok unokát..."

Apukája és Nagymamája viszont kifejezetten örül, hogy sokat vagyok ott. A Nagyija egy igazi tündér, imádom, Apukája is nagyon kedves. Anyukát is és a nővért is nagyon szeretem, de ezek mégis nagyon rosszulestek. Lassan már ott tartok, hogy megmondom Páromnak, hogy nem megyek egy ideig Hozzájuk...megfordult a fejemben, hogy egy ideig inkább panziókban/hotelekben találkozzunk, csak az a baj, hogy egyrészt egyikünk sincs eleresztve anyagilag, másrészt a Páromra mindig szükség van otthon, mert Apukája egy agyvérzés következtében hosszú ideig fekvőbeteg volt, most már hála Istennek jobban van és szépen gyógyul, de még dolgozni nem tud, ezért mindent a Párom csinál a ház körül. Amiben én is tudok, segítek. Pl. a Páromnak segítek füvet nyírni, gazt szedni, amikor eszünk, mindig én mosogatok, mások edényeit is szívesen eltakarítom. Ha Karácsony/szülinap/névnap van, mindig több ajándékot viszek az ünnepeltnek, és szívből adom...egyre rosszabbul érzem magam, lassan kezdek belebetegedni...

Mégis, mit tehetnék? Minden választ szívesen elolvasok.

24/L