Kötöttetek a férjetekkel valamilyen megállapodást házasságkötéskor?

Nem.

Mikor összeházasodtunk, akkorra már ismertük annyira egymást és a másik életvitelét, hogy tudjuk, hogy hajlamos-e hízni, serénykedik-e a ház körül, foglalkozik-e a másikkal...

Nem házasságkötésünkkor költöztünk össze, tehát sok változást nem hozott a házasság. Ilyen téren legalábbis. Csak érzelmileg. Sokkal jobb a férjemként gondolni rá. És ezzel még egy szintet mélyült a kapcsolatunk. De mondom, ez mind csak a dolog érzelmi részét érinti.

A szeretet szabadságon alapul, nem szükségen és elvárásokon.

És ha nem jön össze a napi egy óra, akkor elváltok?

+ Szerinted mit érnek az ilyesfajta ígéretek, ha a holtomiglan, holtodiglan, egészségben, betegségen, jóban, rosszban nem elég?

Magadnak tartozol azzal, hogy nem zabálod dagadtra magad, nem a férjednek. Ha meg megbetegszel és azért hízol el, az már a fent betegségben és rosszban kategória, semmi köze az ígérgetéshez.

Ha nem akarod, hogy átverjenek, ne követelj ígéreteket. Nem lehet és nem is egészséges ilyen szabályok között élni. Felnőtt ember vagy, tudod, mi a dolgod. A párod is tudja. Nem a szabályoktól működik a házasság, hanem az elfogadástól és az odafigyeléstől. Egyiket sem lehet szabályokkal kikényszeríteni.

Velem ne azért beszélgessen a férjem napi 1 órát, mert muszáj neki, azt köszönöm szépen, nem kérem.

*Ez ha belegondolsz nem hülyeség, mert mindig "rá vagy kényszerítve", hogy valami programot szervezz. De az, hogy ki mosogasson vagy ki mit csináljon a háztartásban hülyeség. :)

Több értelmét látom a házimunka felosztásának. A muszáj-programok nem sülnek el jól. Szerintem ha már házasságig jutottál, meg kell tudni beszélni a másikkal, kinek mikor mihez vagy és mihez nincs kedve.

Ha meg valami nem tetszik (pl. otthonülő a párod és a megállapodással akarod rákényszeríteni, hogy kimozduljon), inkább ne menj hozzá.