Párom nélkül tovább?

Teljesen kétségbe vagyok esve!

Tudnátok tanácsot adni? Esetleg véleményt írni? Segíteni?

A történet:

2007. november 9. óta van egy párom. Előtte 12 évig voltam házas. Soha semmilyen nőgyógyászati problémám nem volt. 2007. november 9. óta pedig állandóan. Nem mindig, de kb. 2-3 havonta fertőzés, fertőzés után. Gomba és bakteriális. (Soha nem csaltam meg sem a férjemet, sem a páromat.) 2009. óta már annyira eldurvult, hogy idén februárban méhszájplasztikát csináltak, mert annyira tönkrement a méhszájam. Az orvos többször elmondta, hogy higgyem el, egyértelmű, hogy a párom fertőz meg mindig. Ugyanis mindig csak akkor jött elő rajtam. Természetesen a kapcsolatunk jól megromlott, mert nem hitte el amit az orvos nekem mondott. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy nem-e kefélt félre. (azért a lelkem mélyén érzem, hogy nem csalt meg) Volt olyan, hogy írt az orvos neki is gombaölő gyógyszert, sőt olyan is volt, hogy másfajtát. Ezért nem értem, mert ha baja lenne, akkor azok már kiölték volna belőle. A műtét nem sikerült, szövődmény lett. Áprilisban orvosi kérésre szexeltem a párommal, hogy gyógyulok-e. Mondanom sem kell, hogy iszonyat fertőzés lett a vége! Gyógyszer, kúp, volt minden a frissen műtött sebemre. Orvost váltottam, mert jól leordított akihez jártam. Egyébként jogosan, csak nem engem kellett volna leordítani…. Az egész kórtörténetemet elmondtam az új orvosnak, de kihagytam belőle a páromat. Kíváncsi voltam, rákérdez-e. Nem feküdtem le vele, csak júliusban, akkor nem lett semmi bajom, az új orvos látott augusztus 8-án és mindent rendben talált. Múlt vasárnap szexeltem vele ismét, kedd óta pedig megőrülök, úgy fáj mindenem. Szerencsére semmi nem folyik belőlem, de ez is éppen elég. Felhívtam az orvosomat, hogy szeretnék időpontot kérni. A válasz az volt, hogy 19-én lesz legközelebb, mert szabin van. Én addig megdöglök! A rendes rendelésre nem tudok menni, mert az rendel, aki műtött és aki leordított. Magánrendelés jövő héten kedden és szerdán lesz. Egyébként már hozzászoktam a fájdalomhoz, nem érdekel, kibírom jövő hétig. DE! Miért nem tudom rábeszélni a páromat, hogy menjen és vizsgáltassa ki magát? Miért tűnik el hetekre, ha éppen miatta szenvedek? Miért jön vissza, ha már meggyógyultam? Miért nem számíthatok rá? Miért nem „fogja meg a kezem” hogy na akkor menjünk és járjunk a végére? Miért kell könyörögnöm hogy lássa be, hogy neki van valami baja? Miért dugja homokba a fejét? És én miért vagyok annyira gyenge, hogy otthagyjam???? Miért fogadom mindig vissza? Miért könnyebb neki nem keresni engem és utána mintha mi sem történt volna, beállítani? Miért sértődik meg ha szóba hozom azt a témát, hogy valami baja van és ki kellene vizsgáltatni? Miért borul el az agya olyankor? Azt hiszem, én ebben az életben többet nem fogok senkivel sem lefeküdni. Eddig se nagyon tettem, egész életemben alig láttam f@rkat. Ugyanis a volt férjemet azért hagytam el, mert sem igénye nem volt rá és nem is működött nála. Őt is hiába kérleltem, menjünk orvoshoz, mellette leszek. Úgy voltam a felesége az utolsó 4 évben, hogy egyáltalán nem nyúlt hozzám és én mégsem kerestem mást. Teljesen szexmentesen éltem. Erre találok egyet, akivel jó az ágyban, akivel kölcsönösen kívánjuk egymást, akivel az életben jól kijövök, de ennek meg valami baja van. Ez nem igazság! 37 évesen állítom, hogy a legtöbb tizenéves többet szexelt már, mint én. Mégis engem ver az Isten! (nem biztos hogy ma tudok még géphez jönni, de kíváncsi vagyok hogy ki hogyan látja, mert kívülről mindig reálisabban lát dolgokat az ember)