Miért lehet mindenre az a válasz, hogy: "mert ő pasiból van"?

Az utóbbi időben nagyon sok olyan választ olvastam, ahol mindent azzal magyaráznak, hogy a pasi ilyen vagy olyan, ezt vagy azt szereti vagy nem szereti, és feleljünk meg inkább a tipikus igényeiknek, minthogy fesztivál legyen otthon.

Nem vagyok a nő egyenjogúság élő szobra, de komolyan érdekel, hogy miért lehet mindent arra fogni, hogy "de hiszen ő pasi".

Például a férfiak általában nem szeretik, ha egy nő sír, ilyenkor vigasztalás helyett elvonulnak gépezni tv-zni..stb. A férfiak nem szeretik, ha szembesítik a gyengeségeivel, erre figyeljünk oda. A férfi nem szereti, ha emlékeztetjük arra, ha valamit nem/ vagy rosszul csinált meg, mert akkor az önbizalmába tiprunk. A férfiak nem szeretik a komolyabb lelkizéseket, mert fárasztja őket.

Ez csak néhány példa volt. De ezekre a problémákra általában mindig az a megoldás, hogy úgy kell bánni egy férfival, mint egy hímestojással, illetve mindig figyelnünk kell ezekre a tipikus "pasis" jellemvonásokra, ha nem akarunk veszekedést.

Nekem a kérdésem az, hogy fordítva miért nincsen így? Miért ne sírhatnék, ha az nekem jól esik, és miért nem a férfiak gondolják úgy, hogy a nők sírnak, engem bár idegesít, de neki biztosan jól esne, ha megvigasztalnám. Szóval miért gyakoribb, hogy a nő figyel szinte már kínosan arra, hogy a férfi mit hogy szeret, mi idegesíti és mit talál unalmasnak?

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!