Miért van az, hogy a fiúk az anyukájukra hasonlítanak, a lányok pedig az apjukra?

Amíg valaki nem ismeri apukámat, addig azt mondják, hogy tiszta anyukám vagyok. De ha már apukámat is ismerik, akkor mindenkinek beugrik, hogy rá hasonlítok jobban. Van egy öcsém, ő meg anyukámra inkább, csak azért gondolják, hogy apukámra jobban, mert nálunk mi lányok (anyu meg én) vagyunk a nagyon világos bőrűek, a fiúk meg barnulósabbak, de ezt leszámítva arcformára, testalkatra meg mindenre az öcsém anyukámra hasonlít, én meg apukámra. Aztán érdekes, a fiam is rám hasonlít, nem az apjára. Ha nőrokont kéne mondani, akire hasonlítok, az a nagymamám, némelyik fiatalkori képéről simán azt lehetne hinni, hogy én vagyok :)

De nem tudom, mi lehet az oka, viszont másoknál is sokszor tapasztalom ezt. Pontosabban azt, hogy első ránézésre sok lány az anyukájára hasonlít, aztán ha jobban megnézzük, akkor sokkal inkább az apukájára. Fiúknál nem tudom, az ismerőseim többsége lány, illetve őket szoktam többször szülőkkel együtt látni.

Ez egy édes kis babona, de nem igaz :) Nálunk ketten vagyunk lányok, én apura hasonlítok, tesóm anyura.

Férjemnél ő az apjára, bátyja az anyjára.