Van olyan ismerősöd, aki a szülei miatt lett komplexusos, lelki sérült?

Ilyen durvát nem tudok.

De olyan igen (kettőt is), ahol a szülők kizárólag az egyik gyerekért voltak oda ("milyen ügyes, okos, szép, tehetséges...), és a másikat teljesen elhanyagolták.

Persze nem anyagilag gondolom, hanem lelkileg, törődés szempontjából.

Mindkettőnél gondok vannak önbizalom terén, meg úgy általában a mindennapi életük is nehezebb.

A vicc az, hogy egyiknek sem direkt csinálták a szülei, sőt, észre sem vették szerintem.

Én ilyen vagyok.

Apám az új felesége miatt lemondott rólam. Több, mint 10 éve nem láttam már. Előtte pedig lelkileg terrorizált a feleségével együtt.

17/L

Igen, én ilyen vagyok. Magamon kívül egy embert ismerek személyesen, online fórumokon viszont sokakkal találkoztam. Miért kérdezed?

Az Origon van egy blog, valami Könnyek a címe. Ott sokan leírták a történetüket.

engem a szüleim vernek és mindenért kinevetnek

múltkor pl bejelentettem hogy kosarazni fogok az iskolában erre elkezdtek röhögni és ordibáltak velem hogy én semmire nem vagyok jó,meg hogy nem is tudok kosarazni,mit keresnék én ott? meg stb. ...

és ez nem biztos hogy ezért van de félek az emberektől

mármint úgy értem hogy ha állok a buszon,akkor is remegek meg állandóan rágom a szám mert mindig azt hiszem hogy az emberek engem néznek hogy milyen ronda vagyok ..

és már az utcára is alig merek kimenni ...

meg most beteg vagyok és el nem tudom képzelni,milyen kínszenvedés volt egyedül sétálnom az utcán :S

minden szembejövő ember engem bámult,és komolyan úgy néztek rám mintha valami zombi lennék :(

meg állandóan kérdezgetem a barátnőimtől hogy -Hülyén áll a hajam? -Hülyén nézek ki?

nagyon gáz ...:/

13l

Szia!

Valamilyen szinten én is sérültem,engem fizikálisan nem bántottak(anyám egyszer adott egy k.nagy pofont,csak ennyi volt),de szavakkal nagyon terrorizáltak,és a mai napig is-de már ritkábban,mert nem élek velük szerencsére jó pár éve.

Állandóan belémsúlykolták,hogy undorító kövér vagyok és így nem lesz soha senki,akinek tetsznék(mármint férfit sose találok!),azt is,hogy milyen ostoba,olvasatlan,műveletlen vagyok,ha rossz jegyet kaptam,anyám orvoshoz akart vinni,mert azt hitte biztos diszlexiás vagyok(4,0-ás átlagom volt akkor elit gimibe!),volt,hogy azt hazudta,hogy terhességi tesztet talált a szobámba,ami pozitív(csak azért,hogy hazarángasson a nyelvvizsgámról),ja és akkor még szűz is voltam ráadásul...:)

Nagyon-nagyon sok időbe telt,mire rájöttem,hogy nem vagyok kövér,sőt sosem votlak kövér,és igenis csinos és szép vagyok,és hogy nekem is van eszem.Nagyon szégyenlem,hogy ilyenek a szüleim...

Voltam párszor pszichiáternél,volt,hogy szedtem nyugtatót is,de amint leszakadtam anyáméktól, valahogy megtanultam kezelni a helyzeteket,és mondhatom bolond nem vagyok:)

Néha elkap valami rossz érzés ha nagy tömeg van a villamoson,buszon,félelmeim vannak de már nagyjából ezen is túlteszem magam:)

igen.

32 eves vagyok, de egesz eletemben vegigkiser, hogy anyam meg apam vertek, es anyam "sajnalja, hogy nem fojtott meg a gyerekagyban"

Szerintem az életben nem leszek tul rajta. ez van. Amennyire lehet, az idő gyógyítja.