Most én reagálom túl a dolgot?

Volt egy kis nézeteltérésünk a párommal múlt héten. Kibuktam, elmondtam, hogy úgy érzem a szülei előtt nem vállal fel eléggé. (ilyen dolgokra gondolok, hogy a szülei előtt máshogy beszél velem, sokszor úgy érzem "csak" a barátnője vagyok (mintha egy a sok közül) vagy mintha nem is számítanék, míg mikor kettesben vagyunk és a jövőről beszélünk, úgy beszél rólam mint akivel az életét tervezi)...persze ezeket nem durván, de érzem ezt a hangnemből pl. vagy hogy nem von be bizonyos dolgokba...

Akkor azt mondta ő ezt nem vette észre, elnézést kért, és mondta, hogy ezután figyel rá...Tegnapelőtt voltak meszelni a lakásában (szerettem volna menni segíteni, egyrészt mivel én is sokat vagyok ott, másrészt ott tartunk, hogy jövőben oda költözöm...így éreztem volna helyesnek). De tudtam, hogy a meszelő plusz a családja már túl sok én nem férek be az autóba...így nem csináltam fesztivált, ha ők családi programot csináltak ebből, oké. Itt csak az a bökkenő, hogy ma tudtam meg, hogy az öccse nem is volt, ergó volt még egy hely a kocsiban, elvihette volna a barátnőjét (akivel eljegyzést tervez...), már ha együtt vagyunk bevonhatott volna ebbe a munkába...(én is hívtam tavaly mikor rendezkedtem az albérletembe)...

Úgy érzem ez megint azért van, mert a szülei előtt nem akarta, hogy menjek...úgy érzem mintha "semmi közöm" nem lenne hozzá, hogy mit csinál a lakásában, pedig 4 éve együtt vagyunk...azt szeretné ha jövőben odaköltöznék, akkor???

Szerinte túlreagálom...nekem meg fontosak ezek a dolgok...

Most nem tudom mit mondjak neki...bánt, hogy meg sem kérdezte megyek-e