Érezted már azt, hogy ugyan szereted azt akivel vagy, de mással sokkal jobban összeillenétek?

Köszönöm a válaszokat!! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan látják így, hogy igenis lehet hozzánk jobban passzoló embert találni.

Szerencsére nálunk nincsenek ilyen gyilkos ellentétek, inkább ilyen nagyon apró dolgok, pl. én nagyon szeretem, ha egy férfi okos, művelt.. ez a szerelmemnél meg van, de ő elég lekezelően tud okoskodni. Nem csak mondja, amit gondol, hanem annak mindig van egy ilyen fellengzős vonulata, hogy hát igen, ő máshoz képest milyen okos.. (Ebben úgy vettem észre nem tudom megváltoztatni, hogy legalább másképp fejezze ki magát.) Akivel beszélgettem ő meg csak kedvesen mondott érdekes dolgokat, nem méregette, hogy na, én ezt tudom-e, és egyébként mit tudok. Egyébként nem evvel az illetővel akarnék „új életet kezdeni”, akivel beszélgettem:), nincs is köztünk semmi, valószínűleg nem is látom többet, ő csupán elgondolkodtatott, hogy milyen könnyű lenne, ha már ilyen kis hülyeségekkel nem bántanánk meg egymást.

Viszont barátommal, kettőnk között valahogy olyan mély szeretet van. Persze ugyanígy hullámvölgyek is.. de úgy érzem, akkor is szeretem, mikor haragszom rá. Igazából ő az első igazán komoly kapcsolatom, függök is tőle érzelmileg, így talán fel se tudom mérni, hogy illúziókat kergetek-e azzal, hogy elgondolkodom, vajon létezhet-e hozzám jobban illő ember.