Szerintetek ez önzőség vagy felelősségteljes gondolkodás?

Szerintem ez egyéni döntés kérdése. Ha te úgy érzed, hogy nem szeretnél olyannal járni, aki már túl van egy váláson, illetve nem szeretnél mostoha lenni, a te dolgod. Nem önzés és nem is felelősségteljes viselkedés, egyszerűen nem releváns.

A környezetednek amúgy az ilyesmit nem jó elmondani, mert szekálnak vele, egyszerűbb azt mondani a konkrét személyre, ha ajánlanak ilyet, hogy nem tetszik.

Szerintem ez a felelősségteljes gondolkodás.

Én ezt még annyival kibővítem, hogy olyannal sem szívesen járok,aki pl csonka családban nőtt fel,vagy sok az elvált a családjában..(nem volt anyukája,vagy apukája,hisz kell hogy legyen apai és anyai minta is előtte!)

Közösen családot alapítani nálam is= egy olyan férfival,aki független,gyermektelen és nem elvált!

24n

Szia! Abszolút nem önzés,valamilyen szinten igazad is van. De például,aki már túl van egy váláson,és fel is dolgozta azt,az hidd el sokkal jobban megbecsüli a partnerét, mivel tudja,érezte már milyen egy válás. Ha pedig van gyereke,annak a hátránya az, hogy mindig is a gyerek lesz az első a számára, másrészről viszont szeretetet, ragaszkodást, gondoskodást sugall...

Egy 29 éves,gyermekét egyedül nevelő férfi.

Én egyedül nevelem a gyermekem (nő vagyok). Engem is "pattintottak le" már emiatt.

Nem várhatom el senkitől, hogy felvállalja, hogy a gyermekemet sajátjaként szereti, neveli, ez teljesen egyéni döntés kérdése. De nem hinném, hogy levon az értékemből, hogy így alakult az életem, és kettesben vagyok a gyerekemmel.

Nagyon sokan válnak el, és nem mindig annak a hibájából, akinél a gyerek marad.

Nem érzem magam kevesebbnek, mint azok, akik nem váltak el, vagy nincs gyerekük.

Stabil egzisztenciám van, amit magamnak köszönhetek. Van lakásom, autóm, megtakarításom, két egyetemi diplomám (jog, közgáz), és több üzleti érdekeltségem.

Ha valaki elfogad így, akkor jó (kölcsönös szimpátia esetén), ha nem akkor úgyis jó.

Önzőségnek nem nevezném, ha Te nem akarsz ilyen kapcsolatot, hiszen Te érzed, hogy mi az, ami belefér Neked. De a felelősségtudtahoz nem tudom, mi küze van, hiszen azáltal, hogy olyasvalakivel találkozgatsz, aki már elvált, vagy van egy gyereke, semmilyen plusz felelősséget nem vállalsz.

Én senkitől nem várom el, hogy "nyakába vegyen" minket. Ha egyszer eljutnék oda, hogy mondjuk férjhez megyek valakihez, akkor persze más kérdés, de abban az esetben sem várnám el az illetőtől, hogy adja fel a teljes életét miattunk, vagy nem tudom mekkora áldozatokat hozzon.

Szóval sz önzőség és a felelősségtudat szerintem két teljesen külön dolog, ezesetben nem gondolnám, hogy egy lapra tartoznak.

"kevéssé vonz a lehetőség, hogy egy gazdaságilag amúgy sem könnyű világban a párom keresetének egy része tartásdíjra menjen a volt családjához"

na ez a probléma, hogy sokan úgy gondolkodnak, hogy meg sem ismerték az illetőt, de máris a pénzét költik.

nálunk fel sem merül, hogy egymás zsebében turkáljunk a párommal, hogy ki mire költi a pénzét. szerintem ott lenne vége a kapcsolazunknak, és az a párom részéről is igaz. van egy közös kassza, el vannak osztva a kiadások, minenki hozzájárul, de ezen felül az én keresetemmel azt csinálok, amit akarok.