Hogyan értessem meg anyával?

Talán azért mert a lánya vagy és aggódott érted.

ha nem szóltál neki,hogy későn érsz haza akkor nem tudta hogy hol vagy? mit történhetett? És ilyenkor a legtöbb anyuka a legrosszabbra gondol.

Ha együtt éltek,akkor tiszteld annyira hogy írsz neki ilyenkor egy sms-t,hogy: anyu ne aggódj 3körül érkezek, barátnőmnél vagyok. Hidd el, akkor nem fog balhézni.

És mikor már a saját talpadra fogsz állni és el tudod magad tartani ez meg fog változni.

Legközelebb írj neki 1 SMS-t

Ha még mindig náluk laksz, akkor ezzel megoldható a probléma.

Természetes, hogy aggódik. Ha legközelebb is későn érnél haza, csörögj rá, vagy sms, ahogy előttem is írták. Anya velem nem cirkuszol, nem fog meg, de ha később megyek haza, mint előtte bejelentem, akkor mindenképp írok neki.

23/N

(Ezért biztos lepontozás "jár", de):

Én arról sem szoktam beszámolni, hogy hova megyek és mikor érek haza. És ezt tanácsolnám neked is. Ha mindíg minden apróságról beszálmolsz és írod neki az sms-eket, akkor csak adod alá a lovat. Szerintem.

Egészen fiatal, úgy 14-15 éves korom óta hallgatom a szüleimtől, (minden veszekedés kapcsán) hogy ha majd 18 éves leszek, akkor azt csinálok, amit csak akarok. Őket nem fogja érdekelni, nem fognak beleszólni semmibe. Persze. Hagy ne mondjam ez nem így történt.

Azóta is kérdezősködnek, de nem kiváncsiságból, hanem számonkérően, hogy hova megyek, mit csinálok, mikor megyek haza. Elég elviselhetetlen.

Tavaly októberben találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel, akivel már jó 4 éve nem láttuk egymást. Mindenkinek elújságoltam (anyu, apu, tesó), hogy vele találkozom, hogy mennyire izgulok, mennyire hiányzott már...stb. Kérdezősködtek, hogy hova megyünk, mondtam, hogy az IKEA-ban leszünk. Kérdezték mikor jövök, mondtam, hogy este 21:00 óra körül (KÖRÜL, nem pontban 21:00-re megyek...). Na találkoztam is a barátnőmmel, érdekesmód, egész este csengett a telefonom. Körülbelül 30-45 percenként hívott vagy az apám vagy az anyám, olyan kérdésekkel, hogy hol vagyunk !?! (hol lennénk? mondtam már, hogy az IKEA-ban, nem?)...stb. Nem értem. Ha idő közben változott is a program, teszem azt átmentünk az Intersparba ennivalóért, miért kellene róla azonnal beszámolnom minden családtagnak? Mindegy, nagyon kínos volt a barátnőm előtt, hogy ott állok 21 évesen és annyi magánéletem nincs, hogy egy jót beszélgessek vele. Kínos volt és fárasztó, hogy nem tudtam teljesen kikapcsolni, kikapcsolódni, mert azzal kellett foglalkoznom, hogy ők milyen idegesek, mert persze ezt közölték is a telefonba, hogy mennyit idegeskednek miattam !?!

Azt azért hozzáteném, hogy fordítva ez egyáltalán nem így működik. Ők soha nem hívnak, hogy mikor jönnek. Ha nagy nehezen fel is hív mondjuk az apám, hogy már a buszon van és 10 perc múlva hazaér (mondja ezt nekem telefonon 19:00 órakor), és még este 23:50-kor sincs sehol, az tök normális nálunk. Aztán éjjel arra ébredek, hogy tök részegen támolyog az utcán és a mobiltelefonjával próbálja kinyitni a kaput, közben leesett róla a nadrágra, az nomrális, megszokott, elfogadott. De én nem beszélgethetek két órát a barátnőmmel.

Szóval ezek után hazaértem, az apám torkaszakadtából üvöltött velem, én nyugodtan próbáltam neki válaszolni, azt mondtam neki, hogy ha mégegyszer így beéget és nem hagy kikapcsolódni, akkor kikapcsolom a telefonomat, vagy el sem viszem magammal, sőt, meg sem mondom, hogy hova megyek. Örüljön, ha bármiről is beszámolok neki, hiszen fordítva én ezt soha nem várhatom el tőle....

Mióta betöltöttem a 18-at, az új szöveg az, hogy nem érdekel, ha felnőtt vagy, amíg az én házamban laksz....stb. Szóval ez a helyzet soha nem fog változni. El kell költözni. Egyébként már nem számolok be róla, hogy mi a programom. Néha hazaküldök egy sms-t, hogy minden rendben és nem haltam meg. De ennyi. Nem írom, hogy mikor jövök, mert ha idő közben megváltozik a terv és később mennék, akkor csak a veszekedés lenne emiatt. Mert ha én egyszer "bejelentettem egy időpontot" akkor tartsam hozzá magam. Miért hol élünk, a múlt században? És különben is, kik ők, hogy ha mondok nekik valamit, tartanom kellene hozzá magam... Ők sem szólnak soha semmiről, titkolóznak, apán játsza egész életében James Bond-ot, anyám detto. Így bármikor érek haza, oké a dolog. (legkésőbb 21-22 órakor mindíg otthon vagyok).

Én azt javaslom, hogy minél kevesebb infot tudjanak a hollétedről, és hogy mikor érsz haza. Így annak a kcsinek is örülni fognak. Ha viszont túl sok dolgoba beavatod őket, elszalad velük a ló, elkezdenek követelőzni...stb.

Egyébként én a biztonság kedvéért mindíg elmondom a testvéremnek, hogy hol vagyok, hátha baj lenne. Általában ott hagyok egy cetlit a fiókban a pontos címmel. De a szüleimet nem vonom be semmibe, mert elkezdenek terrorizálni. :-)

Jah, előttem kommentelőknek írom:

Mi nem olyan házban lakunk, ami a szüleimé. Jelenleg az államé. Egyikünké sem. És a saját kenyeremet eszem, dolgozom és nem csak etetem magam, hanem a számlákat is fizetem, sőt, az 500ezer forintos tartozást is mi fizetjük a testvéremmel.